Zhangjiajie National Park- Avatar hegyek

Korán keltünk, és a szemerkélő esőben csomagjainkkal felszerelkezve visszasétéltunk, a közvetlenül a vonatállomás melletti buszpályaudvarra. Szerencsére az internetes előkeresésnek, és annak a pár kínai mondatnak amit tudunk, már-már az itt élőket megszégyenítve találtuk meg a járatunkat. A kínai közlekedés mindig ámulatba ejt minket. Szinte szabályok nélkül használják az utakat, megállók nem nagyon vannak, ahol integető embert látunk ott megállunk, ahol valaki elkurjantja magát, hogy leszállna, ott szintén. AvatarZhangjiajieKözel két órás zötykölődés után meg is érkeztünk az uticélunkhoz, az UNESCO természeti világörökségek listáján szereplő Wulingyuan Nemzeti Park egyik részébe, a Zhangjiajie Nemzeti Parkba. A több, mint háromezer, oszlopként magasodó homokkő képződményéről nevezetes park, a 2010-es Avatar című film készítőit olyannyira megihlette, hogy a rendező James Cameron innen merítette az ötleteit filmben szereplő tájakhoz.
A terület több magas kvarcit homokkő pillérekkel büszkélkedhet. Az itt lévő kőoszlopok elérik a több mint 1 km magasságot is.
Miután leszurkoltunk a fejenként 250 jüant a belépőinkre, már csak azt a parkon belüli buszt kellett megtalálnunk, amelyik a szintén a parkon belüli szállásunkhoz legközelebb tesz le. Hozzáteszem én ekkor már erős hányingerrel küszködtem, és falfehérre vált arccal vonszoltam magam az egyre felélénkülő esőben. A hat hetes indiai utamat, és a közel másfél éves Kínát is kibekkeltem gyomorrontás nélkül,de a tegnap esti utcai sütögetős vacsora valamiért most betett. András már este panaszkodott egy kis émelygésre, én még akkor megnyugodva konstatáltam, hogy nekem kutyabajom. Reggelre fordult a kocka, Andráson átfutott a sztory, én meg úgy tűnik benneragadtam. Úgy látszik az én emésztőrendszerem sem érinthetetlen..
Hamar megtaláltuk a szállásunkat, bár a szerpentineken való felbuszozgatás az amúgy is kavargó gyomromat nem nyugtatta meg, illetve kínai turisták szokásos köpködései csak fokozták a kedélyesnek nem mondható hangulatomat. A hostel bejáratánál “ízlésesen elhelyezett” moslékosvödrök, és kupac szemetek látványa után, a szobánk megnyugtatóan tiszta és korrekt volt. Sajnos én azonnal ágynak dőltem, lázas voltam, rázott a hideg, émelyegtem. Egy dolog vígasztalt, hogy annyira nincs mit vesztenem, ugyanis kint megállíthatatlanul ömlött az eső és vágni lehetett a ködöt. Az éjjel kellős közepén kakaskukorákolásra keltünk, ami tagadhatatlanul sokkal természetközelibb mint a Shanghai építkezés, amire eddig menetrendszerint minden reggel hatkor megébredtünk. Mondjuk a kakas kicsit hamarabb, már hajnal háromkor rákezdte, és negyven percen kereszttül énekelt az ablakunk alatt kifulladásig, de szerencsére az említett füldugó ismét jó szolgálatot tett. A szakadó eső, és a rosszullétem miatt elvesztegetett fél nap nem nyomta rá a programunkra, és szerencsére a hangulatunkra sem a bélyeget, ugyanis rutinosan direkt plusz egy napot rászámoltunk az itt töltött időre. Másnap reggel klasszisokkal jobban voltam. Bár az étvágyam nem jött vissza, de az erőm sokkal inkább, így korán elindultunk, hogy az aznapra tervezett kirándulásainkat megejtsük.

Mögöttünk elvileg a hegyek vannak. Itt még csak a ködött láttuk:

IMG_20151007_094313

Mivel sajnos továbbra is szakadt az eső, úgy döntöttünk a park egyik bejáratától nem messze található Yellow Dragon Cavern-et látogatjuk meg. Ez a cseppkőbarlang 458 hektáron terül el, 15 km hosszú belső kiránduló útjával érdekesnek is bizonyult, ráadásul esőtől védett, így tökéletes célpontnak tűnt. Odafele egy kb 15 km-es lefele vezető utat kellett megtennünk az erdőben, majd kis buszozás a szerpentinen a kijárathoz, és újabb pár megálló a helyi egyes busszal.  

n vgc

Esőkabát, és ernyő volt nálunk, így maga az eső nem zavart volna, inkább a vele járó óriási köd az ami kicsit elkeserített minket, ugyanis a híres homokkő oszlopokból, és magából a tájból szinte semmit sem láttunk.

Mondjuk majmok legalább voltak. :)

A Yellow Dragon barlang szuper választás volt, az ott töltött pár óra csodaszép volt, és mire kiértünk még a nap is kisütött.

 

Folytattuk is gyorsan az utat tovább a közeli Baofeng Tóhoz, ahol szintén jópár lépcső megmászása, és hajókázás várt ránk.

^F7E9B44B4565D86CEF745D45B7EB196ECB8E527D4875DC4129^pimgpsh_fullsize_distr

 

 

 

 

 

Estére a köd is oszlani kezdett. Jó jel. Látunk. :

IMG_2467

Hulla fáradtan, de jó élményekkel bújtunk ágyba.  Sajnos újra eső kopogását hallottuk kintről, de reménykedtünk a szerencsénkben, hogy az időjárás hamarosan jobbra fordul.
Másnap kemény izomlázzal keltünk. Emellett kicsit kialvatlanul is, ugyanis a “kakasunk” ma éjjel is beindult, és hajnal háromtól minden órában egy fél órás műsorral kápráztatta el a nagyérdeműt, ami már füldugó ide vagy oda, bevallom gyilkos gondolatokat kezdett elindítani bennünk. :)

A fáradtságot viszont hamar elnyomta az öröm, amikor megláttuk, hogy a korai órák

ellenére napsugarak hatolnak be az ablakunkon.

IMG_2513Felpakoltuk a víz és élelmiszer készleteinket, és megindultunk, hogy végre megnézzük azokat a szépségeket amik miatt idejöttünk. Szuperjót kirándultunk ismét, és mindketten egyöntetűen azt éreztük, hogy ez a hely valóban csodálatos. A sűrű erdővel, vízesésekkel, patakokkal bővelkedő park tele van mókusokkal, és vadon élő majmokkal. Sok különleges növénynek, gyógynövényeknek is otthont ad.

IMG_2756Az egyik legkülönlegesebb a long xia virág, ami képes a színét naponta akár ötször is megváltoztatni.

Itt él a kínai óriás szalamandra a világ legnagyobb kétéltűje is, ami akár 160 centire is megnő, súlya pedig eléri az 50 kg-ot. Állítólag hangokat is tud kiadni: fültanúk szerint ugató, sziszegő, nyafogó, síró hangja van, ami sokszor pont olyan, mintha egy kisgyerek sírna. A fekete piacon kilónként akár 300 dollárt is elkérnek érte. A kihalás fenyegeti, 30 éve még rengeteg élt belőlük, ma már a kutatóknak is nehezen sikerül találni egy két példányt.  Szerencsére nem találkoztunk össze vele, bizonyára nekem nardágcsere lett volna a vége.

IMG_2766A vadmajmok viszont óriási arcok, velük találkoztunk bőven. Tényleg vigyázni kell, mert úgy kikapják a kezedből a gyümölcsös zacskót, hogy csak na. Ezt kifejezetten tudom, mert saját bőrömön tapasztaltam meg. Mire elővettem a hátizsákból a nekik szánt csemegét már vagy tízen álltak körül, és a főnökük úgy nekemtámadt, hogy azóta is haragszom rá. :)
IMG_2664A park óriási, három külömböző felvonó, és egy lift is található benne, ahová buszokkal viszik el a tursitákat, és amiknek a környékén a különböző kirányuló utak és wiew pontok vannak. Mindenhol azt olvastuk, hogy az őszi időszak az egyik legjobb választás az ide látogatáshoz, bár több helyen kihangsúlyozták, hogy a holdünnep alatt annyi látogató érkezik a parkba, hogy mindenki készüljön fel a lanofkáknál egy jó kis 2-3 órás sorbanállásokhoz, és a főbb látópontoknál pedig a tülekedéshez, ami azért eléggé sokat rontott volna a természetközeli élményen.

IMG_3093

Valószínű az időjárás viszontagságai miatt mégis kevesebben érkeztek, így nekünk a “minden rosszban van valami jó” elve kifejezetten érvényesült, ugyanis a több napos esőzés miatt kevesebben vágtak neki az útnak, a merészebbek pedig jutalmul megúszták a sorbanállást.

IMG_2951

A híresebb látpontok környékén, a felvonó, és a buszok közvetlen közelében persze mindig sokan nyüzsögtek, de ez csak pont arra volt “jó”, hogy egyfajta ízelítőt kapjunk a “mi lett volna ha..” érzésből, és jobban megbecsüljük azokat a sétákat, amikor szinte csak a park dolgozóival akadtunk össze. Ki kell emeljem azokat az inas férfiakat, akik ha jól láttuk 300 jüen fejében, a kényelmesebb turistákat bambuszból készült emelvényen viszik a vállukon, méghozzá a lépcsőkön felfele is, hosszú kilómétereken át. Amikor már remegett a lábam a sok lépcsőzéstől, mindig az ő látványukból merítettem erőt. Én biztos nem tudnék beleülni, még ha fizetnének is érte, mert sajnálnám őket, még akkor is ha tudom ők örülnek az utasoknak, mert nekik ez a pénzkereseti lehetőség.

IMG_2757

Meg kell említsem, a híres Bailong felvonó (magyarul a Száz Sárkány lift), ami egy sziklafalhoz épített üvegfalú lift. 330 méteres magasságával ez a világ legnagyobb és legnehezebb szabadtéri liftje, 70 jüanért pár perc alatt repített minket a magasba. Ide például csont nélkül, talán öt perc várakozás után jutottunk be. Hát ez van, időzíteni tudni kell. :)
IMG_3211Összességében szerintünk kettő, de inkább három nap szükséges, hogy a park nagy részét bejárhasd, és ha az esetleges sorbanállásokat is beleszámítjuk, akkor valószínű még több. Mi a magunk három és fél napjával, végülis remegő lábakkal sétálva totyogva, ámde szuper elégedetten távoztunk.

IMG_2581

Mindent láttunk amiért idejöttünk, de ha még maradtunk volna két három napot, akkor sem unatkoztunk volna, maximum a lábaink adták volna fel a szolgálatot.

This entry was posted in China-Asia and tagged , , , . Bookmark the permalink.