Shangai metró

Shanghaiban jelenleg 16 metróvonal üzemel, de folyamatosan építés alatt áll, úgyhogy ez a bejegyzésem szerintem még pár hónapig lesz frissnek nevezhető. Most inkább nem hasonlítanám össze, a hazai metróvonal építéssel, mert nem. A lényeg, a jelenleg 16 üzemelő metróvonal 567 km hosszat tesz ki, és terveik szerint 2020-ig 887 km hosszúra nyúlik majd.

Ennek köszönhetően, metróval szinte bárhova el tudsz jutni, és mivel az olimpia óta szinte minden ki van írva angolul is, akármennyire is bonyolultnak tűnik elsőre, nagyon könnyen átlátható. Mi egy hónapja vagyunk itt, és már könnyedén közlekedünk, sőt egész jól beleszoktunk a helyi utazási szokásokba is.

Metrókártya

Metrókártya

A metrókártya, amit bármelyik állomáson negyven jünaért megvásárolhatsz, szintén bármelyik állomáson feltölthető, tetszőleges összeggel. A metron kínűl használhatod: busz, komp, a taxit is fizetheted vele, sőt most tudtuk meg, hogy fizetheted vele a tankolást, parkolást, vagy akár az autópálya díját is. Érdemes egy viszonylag nagyobb összeget feltenni, és akkor sokáig nincs vele gond. Utazásonként pár jüant vesz le, attól függ mennyi átszállás, milyen hosszan mész vele. Még nem jöttünk rá a pontos ár-mennyiségekre, de tulajdonképpen mindegy is. Na, nem azért mert nem érdekel minket a pénz, de amikor egyszer egy és haromnegyed órát megróztunk, hogy az álltalunk kinézett úticélt elérjük, amit két átszállással sikerült megvalósítani, és ez a mutatvány tíz jüanunkba került, ami nem egészen négyszáz forint, érthető, hogy nem számolgatunk utána. jegyellenörző kapuk vannak, és nem ellenőrök. Kelet, de mégis nyugat.  :)

metro map

metro map

Próbáltunk teóriákat felállítani, miszerint késő este és nappal kevesebben vannak, vagy hogy reggel és délután csúcsforgalom van, de rá kellett jönnünk, hogy nem nagyon van ilyen. Mindig sokan vannak, borzasztóan sokan, és ha szerencséd van, akkor csak nagyon sokan. Mindezt úgy, hogy a szerelvények 6-8 kocsiból állnak, a befogadó képességük egyenként több mint háromszáz fő. Jó mi?

A metró minden esetben úgy parkol be, hogy az ajtóknak felfestett helyek, centiméter pontossággal ott vannak, ahol kell.  Ezeknél a felfestéseknél szoktak az emberek megállni, kis tömött sorokban, majd amikor az ajtó kinyílik, a le és felszállók egyszerre akarnak az ajtón ki és bejönni. Ez itt elfogadott. Nincs illem, itt kéremszépen gyorsaság van. Vicces, amikor beszállunk, és futunk a helyekért. A nyugdíjasok itt is szeretnek a sor elé tolakodni, és ha az ülőhelyről van szó, szintén gyorsak mint a villám.

Mindenki a telefonját nyomokodja, legtöbben játszanak, de a filmet vagy sorozatot nézők tábora sem csekély. Mondjuk nem is csodálom, hogy igyekeznek elfoglalni magukat valamivel. Nekünk is minden alkalommal bejutni a városba alsó lángon egy órás metrózást  jelent, és ezt minden nap oda-vissza csinálni, nem lehet egy leányálom. Könyvet nem láttam még senki kezében, bár nem tudhatom, lehet csak a modernizáció miatt. Valójában van aki a metrón olvas, csak e-book formában.

Ha mi ott vagyunk, mi is érdekes látványosságnak számítunk, az európai arc még mindig megbámulandó. Nem vészes. A hering effektus az, ami a nap végére már nagyon tud zavarni. Estére kicsit emberundorom lesz. Nem rossz értelemben véve, csak úgy elkezd idegesíteni, hogy nincs privát szférám. Nincs egy négyzetméter szabad helyem, mindenhol ember, ez pedig egy idő után elég fárasztó. Ez az omonózus “idő” pedig a két óra oda, két óra vissza jellegű kirándulás esetén már estére azért eljő.

This entry was posted in Vegyesbazár. Bookmark the permalink.