Sárga hegy, az élet elixír lelőhelye

Történt az, hogy éppenhogy csak kiszállt a remegés a lábunkból a Zhangjiajie-s túránk- az Avatar hegyek megmászása után-, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttük a következő hétvégén megint kirándulni kéne valahova. Igazából az egész héten uralkodó vánasszonyok nyarához hasonlatos jó idő volt ami megadta a végső lökést, ezért most vagy soha alapon felvettük a túracsukát, és magunk mögött hagytuk a város zaját. Megcéloztuk a Shanghaitól délnyugatra, 500 km-re Anhui tartományban található Huangshant, azaz Sárga hegyeket. Röpke öt órás vonatút, ami a legutóbbi 24/26 órás vonatozásaink mellett tényleg elszállt, hogy stílusos legyek mint a vonatfütty.
Az állomáson rekkenő hőség fogadott minket, a hőmérő 30 fokot mutatott, amit magunk is alig hittunk el, lévén azért csak október vége volt. Gyorsan vettünk egy jegeskávét, és hamar megbarátkoztunk a gondolattal, hogy a hétvégét kabát helyett trikóban töltjük. :)
Első utunk az állomástól tíz percre található városba Tunxiba vezetett. Helyi busszal potom 4o Ft-ért. Kisvártatva a pár megállóval arréb található híres óvárosi részen szálltunk le, és vetettük be magunkat a délutáni forgatagba. Tunxi okosan rájött, hogy az innen egy órára található Sárga hegy turista hullámát érdemes meglovagolni. Ezen az alapon, az egy kilóméter hosszan megmaradt régi városrészt, egy komlett kerülettel egészítette ki, ahol az épületek szintén hasonló, de modernebb stílusban épültek. Ebben a kedves kis egyvelegben megfér egymással a jó kis hagyományos büdös tofu, a mecdonaldsz, a starbucks meg a tradicionális teaház. Klasz hely, ha itt vagy mindenképp sétálj végig, mint ahogy mi is tettük.
Innen szintén helyi járattal átbuszoztunk a fő attrakcióhoz, Tangkou városába, ami a Sárga hegyek lábánál fekszik, ahova a szállásunkat is foglaltuk. Egyébként már szinte sportot űzünk abból, hogy ilyenkor a legritkább esetben használjuk a taxit. Nem is csak az anyagiak miatt, de maga a kaland sokkal izgalmasabb. A helyiekkel utazni mindig érdekes szituációkat teremt, és mi is büszkébbek vagyunk magunkra, ha sikerrel találjuk meg a nekünk megfelelő, akár kínai írásjelekkel ellátott buszt. A hotelunk a szokásos, közel a park bejáratához, semmi extra, semmi felvágás. 4000 ft-ért per éjszaka nem is vár mást az ember. Mivel másnap fél hatkor keltünk, most pedig ugye késő este estünk be, nem is érdemes sokkal nagyobb összeget ilyesmibe fektetni. Tiszta legyen, az a lényeg. 973c0f9e17084f39a318594cReggel hat után nem sokkal már váltottuk meg a fejenként 230 juanos ticketünket. ( kb 9000 Ft) Kínában egyébként a parkok nagy részébe ilyesmi jegyárakkal kell kalkulálni, és még itt nincs is a kiadásaidnak vége. Itt eldöntheted, hogy a Park melyik részéből szeretnéd a túrádat indítani. Ezekhez, lévén egy 1200 négyzetkilóméteren elterülő látványosságról van szó, buszokkal viszik a turistákat kb 500-1000 ft-os áron. Ez egyirányú, tehát ezt meg kell váltanod majd visszafelé is. És akkor még a parkon belül található felvonókat nem is említettem, amikre 3000-4000 ft-ért ülhetsz fel, természetesen ennyiért egy irányba. Nekünk kétszer kellett felvonót használni, ami fejenként 7000 ft-ba került, de a legtöbben négy ötször is igénybe veszik a felvonók okozta könnyítést. Könnyű kiszámolni, aznap csak a tikettek kettőnknek 30 ezer forintba kerültek. Ha ezt megszorzom egy komplett kínai családdal akik ráadásul koránt sem szeretnek ennyit gyalogolni, akkor az már komoly kiadást jelenthet. Persze ezekre az élényekre az ember ne sajnálja a pénzt. Százszor ilyesmire költök, mint egy drága órára, vagy designer táskára. A halálos ágyamon inkább az itt látott képek peregjenek, mint a méregdrága ruhák emlékei nem igaz?

blogIMG_3740
Neve a Sárga császár legendájából adódott, aki azon kívűl, hogy arról híres, hogy szexőrült volt, állítólag az innen hozatott gyógynövényekből készíttetett elixírt magának, és emiatt örök fiatal maradt. 1990-ben az Unesco a világörökség részévé tette.
Hihetetlen, de mint kiderült a park egyik látványosságát, legalábbis a nagy számban

idelátogató kínaiak számára, az európai turista adja. Lövésem sincs, hogy mit csinálnak később azokkal a képekkel, selfikkel, amikben vadidegen külföldiekkel ( jelen esetben mondjuk velem) mosolyognak. Mindenesetre a park első fél órájában, közel harminc egyedüli, kettes, hármas, sőt csoportkép készült velem.

IMG_3750blog A forgatókönyv úgy zajlott, hogy sétáltunk, néha pedig elidőztünk, hogy megörökítsük a tájat- ilyenkor András fotóz a profi géppel- én pedig vagy sétálok lassan tovább, vagy csak gyönyörködöm pár lépéssel mellette. Na, az éber kirándulók ezt használták ki, és meglepetésemre hol sikongatva, hol szégyellősen, hol engedélyt kérve, hol nem, libasorban ugráltak be mellém közös fotóra. Amiből többször az lett, hogy András már tovább indult, és már én is mentem volna, de ehelyett az egyre növekvő kínaiak gyűrűjében villogtattam meg a kora reggeli  mosolyomat. Vicces lenne, ha azt mondanám, zavar ha fotóznak, de amikor a sokadik ilyen eset történik, és az én élményem és nyugalmam rovására megy, akkor bizony elkezd unalmassá válni. Mivel nehezen mondok nemet, főleg valami olyasmire ami nekem kvázi nem kerül semmibe, ellenben másnak örömet okoz, muszaj voltam valamiféle taktikát kieszközölni, hogy őket se bántsam meg, és én is élvezni tudjam a túra hátralevő részét. A napszemüveghez még korai volt, ráadásul az csak félmegoldás, így abban maradtunk, hogy ahol sokan vannak, ott nem maradok le Andrástól, illetve megpróbálom kerülni a szemkontaktust. A terv egyébként bejött, innentől kezdve már csak egy húsz-harminc fotó készült rólam a nap folyamán, ami ha az arányokat nézzük mindenképpen fejlődés.

Ez az egyik kedvenc fotóm. Tökéletesen szemlélteti, milyen egy híres parkban való kirándulás Kínában, főleg amikor hétvége van. Még jó, hogy “kevesen” voltunk:
IMG_4001 szövegA park egyébként minden várakozásunkat felülmúlta. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla. Különlegességét többek között az adja, hogy a gránit hegycsúcsok az év 200 napjában állítólag felhőkbe burkolóznak. A Sárga-hegy helyén annó a Jangce-tenger volt. A föld kéregmozgása következtében azonban a tenger eltűnt, a föld pedig felemelkedett.

Az év bármelyik évszakában is csodálatos lehet- bár télen nagy része le van zárva, mert nagyon veszélyes a csúszós kis szerpentineken lépcsőn a gyaloglás- de az ősz valami lenyűgöző. A növényzet a sárgától a bordóig mindenféle színpen pompázik, a bokrokon rengeteg különféle bogyós gyógynövény, és az időjárás pedig tökéletes kiránduláshoz.

Annak ellenére, hogy amikor kisütött a nap 26-28 fok volt a hegyen, a levegő mégsem azt a fülledt meleg érzetet keltette. Inkább frissítő volt, és folyamatosan változott. Hol a nap szikrázott, hol csak a hegyek egy része látszott ki a köd-felhőfátyolból, hol pedig hihetetlen módon a kettő keresztezése tárult a szemünk elé.
Utunkat különböző furcsa fazonú sziklák keresztezték, nincs két egyforma. Valamivel másabb mint Zhangjiajie, de a szépségükben nem tudok külömbséget tenni. A köveket sokszor elnevezik, hol az alakjuk, hol valami legenda alapján. A leghíresebb a 13 méter magas repülő szikla, amelyik egy kis párkányon magasodik, amivel csak egy kis felületen érintkezik. Íme:
blogIMG_3956Hála a Kínaiak élénk fantáziájának van itt Lótusz szikla, Teknős, Oroszlán, Mennyei tenger, hárfa, “két macska üldöz egy egeret” vagy éppen gyertyák elnevezésű.
Az én személyes kedvencem, a “Majom kapitány nézi a tengert”, ami tényleg olyan, mintha egy kis maki a gondolataiba mélyedve kissé görnyedten ülne. Csak egy kis képzelőerőre van szükség, és a felhők fölül kimagasodó egy-egy szikla tényleg olyan mintha egy-egy sziget lenne a tengerben. Hát igen, a felhők tengerében.
IMG_3858A park, és talán kína leghíresebb fenyője, a Vendég fogadó Fenyő, ami sok kínai képeslapon, plakáton, festményen található. Mivel a kínai vendégszeretet szimbolizálja, nappalik és étteremek kedvelt dekorációja. A híres 10 méter magas fenyő olyan mintha egy álló alak lenne, aki a kezét széttárva fogadja a vendégeket. Sajnos amikor mi odaértünk, totális ködben volt a környék. Sajnos túl sok időnk nem volt várni arra, hátha eloszlik, mert sötétedés előtt ki szerettünk volna érni a parkból, és a többi látványosságról sem akartunk lemaradni.  Ez van, nem lehet mindig szerencsénk. :) Yellow Mt

Egyébként ezzel a kedves fával tele a park, még jópár társának adtak nevet, vagy társítottak legendát mellé. Sétád során kis táblák jelzik őket, szerencsére angolul is ki vannak írva, így mi sem maradtunk le a jó kis sztorikról. A másik kedvencem, a “fekvő fehér tigris”A legenda szerint egy budhista szerzetetes meditálás közben felpillantott és ott feküdt a fa tetején ez a ritka állat. Mire a szerzetes befejezte a meditációt, mit ad Isten a tigris már tovaillant. Elhisszük neki, bár azért elnyomtunk egy viccet arról, hogy mi is kérünk abból amit a szerzetes szívott. :)

IMG_3809blog
A parkban egyébként láttunk egy csomó mókust, és itt él a híres cibetmacska is, aminek-mármint egész pontosan az ürülékének- a világ legdrágább kévéját köszönhetjük. :) Majmok is vannak, legalábbis a park egyik részén folyamatosan óbégatta egy hangosbemondó, hogy ne etessük az állatokat, ne nézzünk a szemükbe, és ne matassunk előttük látványosan a táskánkban. Vigyázzunk, mert a vadmajmok támadására számíthatunk. Itt nagyot röhögtünk, ugyanis Zhangjiajieben én ezt a saját bőrömön tapasztaltam. A kezemből a zacskót is kitépték a kis csintalan csibészek. Itt betartottuk a sokszor ismételt intelmeket, és nem néztünk a szemükbe, ugyanis most nem találkoztunk egy árva majommal sem.

blogIMG_3773
A parkban egyébként három felvonó található, ami sokban enyhíti azok szenvedéseit, akik mindenképpen látni szeretnék ezt a természeti csodát, de nincsenek top formában. Mondjuk aki tényleg  körbe kívánja járni az egész parkot, mint mi is tettük, felvonó ide vagy oda fel kell kötnie a gatyát. Nem kevés séta, méghozzá sziklákba vájt szűk lépcsőkön, kerítés nélküli magaslatokon, fel-le, le-fel. Nem véletlenül árulnak a park körül mindehol térdszorítókat, sétabotokat, amivel megkönnyítheti az utazó a dolgát. Mondjuk mi pont úgy láttuk, hogy a sétabotokkal inkább bénáznak, és há hátráltatják a saját haladásukat, de hát ezt csak ők tudhatják.
IMG_3892A hegy meglátogatása valóságos zarándoklatnak számít az ázsiaiak szemében, emiatt nagyon vegyes az ide látogatók életkora. Maximális respekt, azoknak akik kisbabákkal, vagy éppencsak totyogó gyerekekkel vágnak neki ( nem voltak kevesen) és rengeteg igazán idős embert is láttunk a szorosokon caplatni. Emiatt persze voltak részek, ahol hosszú percekre feltorlódott a tömeg, ami azért nem túl idilli állapot, főleg. Már csak amiatt sem, mert sokat ront a táj szépségén, ha lökdösnek, a lábadra lépnek, illetve ha valaki a füledbe krákog, esetleg előtted dobja a mélységbe az üdítős üvegét.

Viszont azok akik előtt szintén megemelem a kalapom, sőt bevallom én megadtam nekik a képzeletbeli “hegy hősei” kitüntetést, az ott hordárként dolgozó férfiak. Ahol totál szűk kis sikátorokon, ahol araszolva tudsz csak haladni, ahol löldös a sok túrista, ahol szédítő mélység mellett mész el és még korlát sincs, ahol órákon kersztül csak lépcsőkön vezet az utad le fel, ők az óriási tömött zsákjaikkal ugy lavíroznak, mintha csak tollpihe lenne a vállukon és ez az élet legtermészetesebb dolga lenne. Vittek söröket ásványvizeket kartonszáma, ételmaradékokat, ágyneműket, mindent ami a hegyen levő büfékben megtérő éhes túrista igényeit kielégíti, illetve mindent, ami a hegyen található 4-5 sokcsillagos hotelben borsos áron megszálló vendég kényelméhez szükséges.

blogIMG_4122Egyik ismerősünk is volt már itt, és őt is megbabonázta ezeknek az embereknek a szívóssága. Olyannyira, hogy rákérdezett az egyiküknél, hogy egy kis anyagi hozzájárulás ellenében megpróbálhatja e megemelni az általa cipelt terhet. Summa summárum, pedig egy nagyon sportos srácról van szó, megemelni sem tudta a bambuszrudra esősitett zsákokat. Csak remélni tudom, hogy meg vannak kellően fizetve, mert minden alkalommal sajgott a szívem, amikor távolodó, a bambuszrúdtól kipuposodott hátukat láttam! Hozzájuk képest, azok a hordárok, akik párezer forintért szállítják a nagyérdeműt szinte kismiskák. Nekem nem lenne szivem beleülni és cipeltetni magam.

IMG_3965

Mi az északi oldalon ereszkedtünk le a park kijárata felé. Ezt egy laza 2,5-3 órás túrának

képzeljétek el, ahol szinte az út 90 százalékát lefele vezető lépcsőkön teszed meg. Az ember azt hinné, hogy lefele menni gyerekjáték. Hát nem az, főleg nem akkor amikor már hét órája hegyeket mászol. Itt a mászás szó mint olyan már valóban kezdett szó szerint értendő lenni. :)

Amúgy ez nem olyan vicces egyébként, mint ahogy beállítom, egy ötvenes jó karban levő úr, úgy esett össze a lépcsőn pont előttünk, mint egy óriás rongybaba. A mögötte haladó fiú, a hóna alatt pont elkapta, és mi is segítettünk neki felemelni a kis szatyrát a földről, de amikor megpróbálták megemelni a lábai élettelenül estek vissza. És akkor még közel másfél órás út vezetett lefele..Szerencséjére a hordárok pont arra jöttek, így ő az út végét már mások vállán tette meg.

Ez a kedvenc képem, szintén itt készült, a lefelé caplató utunk legvégén. Az úriember nem tudom mit cipelt, de jó darabon jött mellettünk, előttünk, mögöttünk, mikor melyikőnk állt meg egy-két percre kifújni magát. Mindig mosolygott ránk, és néha mondott valamit. Mi is mondtunk neki néha valamit, persze egyikünk sem értette a másikat, de mégis olyan kis kedves volt. Ami viszont a legjobb az egész kompozícióban, a mögötte ( bottal) totyogó  kínai srác arckifejezése. Ő a kis habkönnyű hátizsákjával, sportruházatban, kb az életéért küzd. Barátunknak még van ereje mosolyogni is, pedig az ott is látszott, hogy nem vattát cipel. :)

IMG_4144.jpg

A hotelünk éttermében vacsinkat fogyasztva azon röhögtünk, hogy mennyire látszik ki az aki még csak ma érkezett. Ők még ruganyos lábbal pirospozsgásan, mosolyogva, egymást túlkiabálva fecserésztek. Azok, akik pedig már túl voltak a tortúrán magukat vonszolva fájós arccal közlekedtek. Combunk vádlink nekünk is megérezte, már aznap este brutál izomlázzal küszködtünk, ennek ellenére magunkon is nagyokat röhögtünk. Főleg mikor este a szobában le kellett gugolni a kínai stylban épült pottyantós wc-hez. Na, az tényleg vicces volt. Mindegy. Nekivágnánk bármikor újra. Csodás volt.

This entry was posted in China-Asia. Bookmark the permalink.