Rend a lelke mindennek, de ugye ez a női táskára nem vonatkozik?!

“A krónikák szerint a XVIII. század végére tehető, amikor a nők első ízben jelentek meg kézitáskával az utcán. Addig csupán többnyire kis bukszát hordtak magukkal – leginkább övükre erősítve -, amelybe a pénzt, az imakönyvet vagy a rózsafüzért rejtették. ”

Ez a trend mára gyökeresen megváltozott, és itt most nem csak az imakönyvek/rózsafüzérek táskában hordásának megcsappanására gondolok! :D

Retikül, ridikül, kartáska, övtáska, laptáska, borítéktáska, sporttáska, aktatáska, notebooktáska, válltáska, oldaltáska, nagytáska, kistáska, hűtőtáska :D  ..és akkor a színekről, fazonokról, anyagokról, márkákról még nem is beszéltünk! :)

Mostanában nagy népszerűségnek örvendenek, a nagy méretű női retikülök! Én kedvelem őket,  szoktam is volt  mondani, a táskámban akár máig harcoló német alakulatok is lehetnének, csak nem találják a kijáratot!

Nem szépítem, a káosz mindig is megvolt. Hiába teltek el évek, hiába cserélkődtek a táska trendek, hiába nőttem fel én is, ez mit sem változott. Húsz éve még tiniként,  előfordult, hogy hosszú percekig kerestem valamit a táskám bugyraiban, és ez a szituáció ma is ismerős.

Olyan is megtörtént, hogy ahhoz, hogy a kezemben tarthassam az áhított kulcsot, végső megoldásként arra jutottam nincs mese marad a kipakolás ( kiborítás), a kiborulás előtt! :) Ilyenkor még én is rácsodálkozom miket találok ( használt parkolócetli, színházjegy, ajándékba kapott kisfigura, szórólap, fél pár fülbevaló, üditőskupak, körömlakk, édesítő, egy másik fél pár fülbevaló, borosdugó, két-három szájápoló stb)

A rácsodálkozott tárgyak mellett ott van még az a pár kilónyi “legfontosabb”amit magadnál kell tarts, mert mind-mind szükséges lehet.

Gondolok itt a: kulcscsomóra, igazolványokra, pénztárcára, telefonra, noteszra, zsebkendőre, kéztörlőre, hajgumira, rágóra, egy kis piperére, parfumre, hónaljstiftre, fésűre, szőlőzsírra, jó akkor már tükörre is, szemcseppre,  tollra, körömreszelőre, napszemüvegre, valami olvasnivalóra ( ami nyilván előfordul, hogy “háború és béke méretűre”), táskatartóra ( erre még visszatérek), esetleg önygújtóra, vonaljegyre, mp3, sebtapasz, bicska, szőlőcukor, kézkrém, összehajtható bevásárló szatyor. Ááááááá! És halkan jegyezném meg, még ennyi cuccal is, ha esni kezd megszívtad! :P

Volt idő, mikor esküdtem arra, hogy a táskám tartalmazzon minél több kis rekeszt, mert könnyebb “kézben tartani” és most itt nem szó szerint értem. :) Az igazság az, hogy rájöttem, a fakkokkal ideig óráig segíthetsz, de nekem valahogy minél nagyobb a táska, annál nagyobb a késztetés, hogy mindent beletömjek! És hát ugye nagy táska, nagy káosz! :)

Nem nyugtat, de talán kisebbíti az én ügyetlenségemet/rendetlenségemet az a furcsa érzés, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Rengetegszer voltam tanúi nőtársaim kínszenvedésének, megértően szánakozó mosollyal az arcomon néztem végig azt a velem is szinte naponta előforduló komikus jelenetet, amit egy-egy női táska galaxisában megbúvó apróság keresése idézhet elő. Igazi házi bermuda háromszög! :)

Most olvastam, mert a németek szerencsére annyira ráértek, hogy még egy tanulmányt is készítettek, melyszerint: a nők életükből átalagban 76 napot töltenek el azzal, hogy valamit a táskájukban keresnek! Aljas rágalom! :D

Mindenesetre sorstársaim! Csajok, lányok, asszonyok!

A rendszerezésre most nincs semmi korszakalkotó ötletem, de azt, hogy magát a táskát hogyan tartsuk arra van! Nálam az is nagy szó, ha a táska megvan, úgyhogy szeretettel osztom meg veletek a felfedezésem, ezt a praktikus táskatartót, ami azon kívül, hogy csinos is, jó szolgálatot tehet vendégségben, étteremben, színházban.

Fel tudod rá lógatni a táskát, így nem az öledben tartva feszengsz, vagy a hátad mögé teszed be a méretes pakkot!

Összehajtható, kis helyen is elfér… hát hol máshol? naná, hogy a női táskában! :)

This entry was posted in Lélek and tagged , . Bookmark the permalink.