Lezajlott a Karácsony, és ahogy az lenni szokott degeszre ette magát mindenki. Én annyira nem, lévén a cukorral készült édességek tiltólistán vannak az endometriózis miatt, úgyhogy ha bűnözni akarok többnyire magamat kell kényeztetnem. Szóval megkívántam valami olyan édességet ami hamar megvan, és a kalóriatartalma sem egetverő. Így készült el a Raffaelló és a túrórudi golyó. Mondjuk a túró akinek a laktóz miatt kerülnie kell nem a barátja, ebben az esetben a kölesből készült raffaelló golyót ajánlom. Mennyei. Hozzávalói kb ugyanazok, csak a túrót kölessel váltjuk ki. Bevallom az alapanyagokat csak érzésre kutyultam össze, de azért megpróbálok írni valami arányt, hogy aki szeretné utánam tudja csinálni.
Hozzávalók
50 dkg túró ( ez alatt neki se kezdj, mert ez a kis szenyó eteti magát)
10-15 dkg kókuszreszelék, vanília
20 dkg darált háztartási keksz, vagy glutént kerülőknek darált zabpehely
ízlés szerint méz, xilit, barnacukor stb ( én kb tiz deka xilitet tettem hozzá, ez nyílván attól is függ milyen édes a keksz amit használunk hozzá)
Elkészítés:
A túrót összetörjük, majd hozzá adjuk az összes hozzávalót. (Én öntöttem hozzá ünneoekről maradt fél deci házi tojáslikőrt, hát mit mondjak nem rontotta el. ez persze kihagyható. ) Kis golyókat gömbölygetünk a masszából, és alaposan meghempergetjük kókuszreszelékben. Ez lesz a raffaelló golyó. A lényege, hogy tényleg aprók legyenek a golyók, mint az igazi raffaellónál, akkor fog jól kijönni a kókuszos íz. Mehet a közepébe egy szem mandula is, ha szeretnénk fokozni. A csokis verzióhoz negyed tábla étcsokoládét egy leheletnyi olivaolajjal megolvasztottam, és a golyók felét egyenként lemártottam.
Hűtjük, és esszük!
