Örülj a jónak, a rossznak, a napsütésnek, az esőnek, a hullócsillagnak, egy jó beszélgetésnek, egy mosolynak, egy fröccsenő baracknak!!

Sokszor, sok helyen hallhattátok, tőlem pedig olvashattátok már ezt a mondást: ” Minden rosszban van valami jó!” Boncoljuk ezt kicsit!

Én hiszek benne! Ha elkezded figyelni a mindennapi kis dolgaidat,  már ott is számtalanszor be bizonyosodik. Én sok esetben le is írom a velem megtörténteket, és valóban nap mint nap megtapasztalom, hogy mennyi igazság van ebben a már közhelynek tűnő mondatban.

Persze van olyan élet-helyzet, amikor csőstül kapod a rosszat, és ilyenkor nehéz megérteni, az az aktuális negatívum miért is lesz neked jó! Ráadásul a válasz sokszor nem is látható azonnal. Előfordul, hogy csak hónapokkal, évekkel később csapsz a homlokodra, mert akkor villan be a megoldás.

Mondok egy példát! Szerelmi bánat. Mindenki átélte már, legalábbis sejti miről beszélek! Meg-van amikor “csöpögős” zenéket hallgatva szívtépően sírtam tele a párnám XL-ért? Nem értettem, hogy miért hagyott el, miért nem kapom vissza, miért választotta helyettem a Julcsát/Gézát/a póstást, aki ráadásul nem is ér fel hozzám?! Ismerős? És az, amikor pár hónapra vagy évre rá az IGAZI-val sétálsz, és eszedbe jut Julcsa/Géza/ vagy a póstás?! Vagy amikor látod, hogy visszasírt kedves a következő nőjét is megcsalja, hazudik neki, elhagyja? Nem hálát rebegsz már, hogy de jó, hogy mégsem kaptad akkor vissza őt?

Vagy ha kirúgnak a munkahelyedről? Rosszúl esik, boldogtalan vagy, emészted magad, szomorkodsz. Joggal. Ilyenkor mégis arra gondolj, ez talán azért történt, mert valahol egy sokkal jobb, nagyobb kihívásokkal teli, megbecsültebb lehetőség vár rád!

Vagy csalódsz egy barátban..Borzaszóan fájdalmas. Nem baj! Ebből a kapcsolatból is megtanultál valamit, ami később a hasznodra válik. Akár magadról, akár az emberi kapcsolatokról, az életről. Csak ne sajnáld az időt arra, hogy őszintén átgondold, ha te is hibáztál ismerd el, és legközelebb már ne kövesd el.

A saját életemből is sok ilyen páldát tudnék sorolni, de most egyet emelnék ki.

A betegségemről sokan tudhattatok. Áprilisban egy öt órás műtéten estem át, és innentől kezdve az életemben is komoly változásokat kellett beiktatnom. Ezek a változtatások rengeteg odafigyeléssel, és lemondással járnak, és még így sincs semmi biztosíték, hogy nem újul ki a betegségem. Hogy ebben a rosszban vajon mi a jó? Felnyitotta a szemem arra, hogy mennyi hazugság vesz minket körül. Mennyi szemetet etetnek meg velünk: képletesen szólva, és a szó szoros értelmében is. Hogy mennyi mérget kenünk magunkra, hogy mennyire nem számít az emberi élet csak a profit. Persze mindezektől még nem lennék vidámabb…Sőt!

De már tudom, hogy van választásom. Köszönöm, hogy az Élet ezzel a betegséggel felhívta a figyelem azokra a dolgokra, amiknek tudatában egy jobb életet élhetek, és örülök neki, hogy a saját példámon okítva erről a környezetemet is tájékoztathatom.

Hálát adok a sorsnak, mert ez idő alatt kiderült mennyien szeretnek, kiderült mennyien aggódnak értem. Ismét megtudtam magamról egyet és mást, például újfent megbizonyosodhattam róla, hogy erős vagyok ha kell, és a legroszabb helyzetekben is képes vagyok meglátni a jót! Hitet kaptam, az önmagamba vetett hitemet erősítette meg!

Hát igen. És itt jön a következő dolog, amit az “ezoterikusabban” élőktől már akár hallhattatok is. Örülj a rossznak! Fogadd tárt karral azt is, mert tudnod kell, hogy az is érted van. A Te fejlődésedért, hogy erősebb, tapasztaltabb, ezáltal okosabb, kiegyensúlyozottabb személyiség lehessél.

Az életben jó, és rossz dolgok is történnek. És ez így a jó! Egyszer fent, egyszer lent! A lényeg, hogy a jó is, rossz is mindig tanít valamire!

Oké-oké, ezt nehéz kivitelezni. Mármint, hogy örülj a rossznak. De ha más nem, csak próbáld simán elfogadni. Ne süllyedj az önsajnálat mocsarába, ne panaszkodj éjjel nappal, ne fordulj emiatt el az élettől, ne keseredj el! Ha így teszel, máris jobb lesz, mert legalább a saját magad álltal termelt negatív energiáddal nem kell megküzdened. Persze, gyászold meg a szituációt, sajnáld amiért így alakult, káromkodj, dühöngd ki magad otthon, sírj. De aztán rázd meg magad, és kezdj el azon gondolkozni, miért is kaphattad ezt az élettől, mit kell észrevenned a dolgok mögött.

Bizony, ezekhez sok erő kell!

Én sem voltam mindig ennyire pozitív. Sokat görcsöltem, hisztiztem, sírtam, aggódtam a holnapon, azonnal akartam dolgokat, megbénítottam saját magam a félelmeimmel, hátráltattam az előrehaladásomat az önostorozással, bizonytalankodtam, hogy nem vagyok elég jó ember.

Először önmagadban kell hinned, különben, hogy is várhatnád, hogy mások higyjenek benned. Nagy igazság..

Az önmagunkba vetett hitünket ugyan úgy kell edzenünk, mint az izmainkat, vagy akár az elménket.

Ha elkezded, egy idő után rááll az agyad, és már nem kell erőlködnöd ahhoz, hogy észrevedd minden rajtad, és a te hozzáállásodon múlik. A sportban sem jönnek azonnal az eredmények, és ezzel sincs másként! Ott is sokszor rögös az út, de ha egyszer ráérzel az ízére, akkor már minden magától érthetődő, és gördülékeny lesz.

Mert működik! És ha már észreveszed, hogy ez valóban működik, és hiszel benne, még nagyobb dolgok jönnek majd. Még gyorsabban eléred a vágyaidat, még kiegyensúlyozottabb leszel, nem stresszelsz annyit, és könnyebben bevonzod majd a jót!

Először csak kezdj el örülni az apró örömöknek. Örülj a napsütésnek, az esőnek, a hullócsillagnak, egy jó beszélgetésnek, egy mosolynak, egy fröccsenő baracknak, egy harmatos álmos reggelen a kávédnak. Örülj az ételnek amit megeszel, örülj a házimunkának, örülj, hogy van házad, van hol laknod.

Örülj az Életnek! Örülj! Ne félj. Csak kezd el, és figyelj! Egy próbát megér!

 

This entry was posted in Lélek and tagged , , . Bookmark the permalink.