Megérkeztünk Kínába, a hajam tart

Ha valaki közületek Kínába utazna, és szintén az indulás napján jutna eszébe a biztosítását elintézni, akkor nem kell félni, simán megoldható. Bankkártya mellé, a legtöbb pénzintézetnél, egy jelképes összeg ellenében évi biztosítást köthetsz, ami ráadásul teljeskörű. Én speciel képes voltam a két hónapos indiai túrám előtt is elbliccelni a biztosítást, bár védelmemre legyen mondva a kötelező oltásokat beadattam. Igazából egyik utazásom előtt sem foglalkoztam az ilyesmivel, az élet engem igazolt, nem is volt rá sosem szükség. Fiatal voltam, bohém, egészséges, és utáltam a papírmunkát. Nagyjából ugyanezek mondhatóak el rólam most is ( a fiatal az nézőpont kérdése), a „külömbség” amivel akivel most indultam útnak, egy olyan partner mellettem, aki komolyan veszi az ilyesmit. És igaza is van.

Így történt, hogy meg lett az első biztosításom, ami remélem nem rontja el, az eddigi betegségmentes ívemet. Ahhoz képest, hogy  harminc napra a legolcsóbb opció, közel húszezer szép magyar forintocskámba fájt volna, – sőt a többi biztosítással foglalkozó cégnél ugyanez inkább negyvennel kezdődött- nekem végül háromezer-ötszáz forintomba került, ráadásul egy évre. Ha hozzászámolom a havi számlavezetési díjamat, akkor is jól jártam, nagyon jól. Ezen tény, illetve a gördülékeny ügyintézés okozta öröm miatt bennem kialakult eufória okán, a bank melletti Bio fodrászatban kötöttem ki. Megajándékoztam magam egy hajszárítással, hogy az esti utazáson már teljes pompámban kezdjem meg a kínai kalandunkat.

Az első közel négy órás repülést követően, a moszkvai reptéren eltöltött hat órás várakozás közben, bevallom már nem láttam ekkora szükségét a hajam belövésének. Főleg, hogy a hajnal négytől tízig tartó időszak kilencven százalékát, az orbitális reptér egyik gyorséttermi részlegében, magzatpózban összekucorogva, kapucnival a fejemen, szürke szövet kabátom menedékében töltöttem. Ébredéskor, ahogy félálomban feltoltam a fejemre a pöttyös szemvédőmet, meglepődve tapasztaltam, hogy míg én álommanóval konspiráltam, körülöttünk egy komplett, két ajtós szekrény termetű, egyen melegítőt viselő, férfi, feltehetően sportoló csapat helyezkedett el. A téli olimpia szocsiban? Talán hokisok? Mindegy is. Bár menyasszony vagyok(!!!), de azért csak megmaradt bennem némi egészséges, női tetszeni akarás. Méltóságteljesen hátravetettem a kapucnim, majd megráztam a nem túl kényelmes alvástól meggyűrt fejem, és azzal bíztattam magam, hogy a hajam legalább jó. Az tényleg jó volt, és újabb kilenc gépen töltött idő után Shanghaiba érve elmondhattam, hogy a hajam még mindig tart.  Bár, ez a legkevésbé sem érdekelt. Ami a fejemben járt az egy szoba, gyors zuhany,  és puha ágy.

A kínai partnerek jöttek értünk, ahogy ígérték, az éjjel fél egyes időpont ellenére frissen, és üdén. Zord, csontig hatoló hideg fogadott minket, a pesti szokatlan tíz fokos “tavasz” után,  szerencsére a szállásunk minden kellemetlenségért kárpótolt.

94c321dc21af4a5c9dea07786a43fba5_550_412A hotel fél éve épült. Királyi pompa, mindenütt virágok, óriási csillárok, festmények, süppedő szőnyegek. Több étterem, edzőterem, minden ami a kényelemhez kell. A Shanghai viszonylatban nem túl magas tizenkét emeletes szálloda hatodik emeletén található  szobánk kevésbé hivalkodó, inkább a barna és a bézs dominál, amolyan minimál design, minden kényelmi luxussal ellátva. Faltól falig ablak, gyönyörű fürdőszoba káddal, és zuhanyzóval. Most az ablak mellett, a lila takaróval letakart fotelból írok nektek. Internetünk is van, bár a facebook még innen sem elérhető. Pedig Free trade zónában vagyunk, ahol működnie kéne, de mégsem. Na bumm, ez legyen a legnagyobb bajunk.

A hétvégét az időeltolódásnak köszönhetően úgy tűnik a jetlaggel töltjük, kézenfogva. A munka majd hétfőn kezdődik. Várjuk.

This entry was posted in Vegyesbazár and tagged , , . Bookmark the permalink.