Hard Sleeper- Soft Sleeper-Utazás vonattal

A nagyszerű kínai Holdünnepnek köszönhetően hirtelen ránkszakadt egy hét szabadság. Naná, hogy kihasználtuk. Ha külföldre szeretnél utazni, ami egyébként Shanghaiból könnyedén és jó áron sok irányba megtehető, az ünnepek alatt mélyen a zsebedbe kell nyúlni. A kínaiaknak két ilyen relative hosszabb ünnepük van, amikor több nap szabadságot kapnak. Az októberi őszközép ünnep, és a februári kíni újév. A légitársaságok galád módon ezt kihasználva, ezen időszakok környékén öt hatszorosára emelik a repülőjegyek árát, amit még ha szemfülesebb vagy sem tudsz kikerülni. Mi legalábbis próbáltuk, hogy négy-öt hónappal az ünnepek előtt foglaljunk repülőjegyet, ám meglepetésünkre az árak már akkor is ugyanolyan magasak voltak. Nos hatszor annyiért nem vágyunk Thaiföldre vagy Japánba, még ha alapjáraton innen jóval olcsóbban jutnánk a jegyhez mint otthonról. Otthon ülni, és a falat bámulni nem buli, Shanghiaban pedig már minden nevezetességet megnéztünk. Szerencsére Kína óriási, és rengeteg csodaszép hely van a tarsolyában, amit az itteni bakancslistánkra felraktunk. A belföldi járatok, és a vonatjegyek árai nem szöknek az egekbe, így hamar el is határoztuk, hogy Zhangjiajie lesz a holdünnep alatti uticélunk.

^4589339F9E2398D50B9AEB0A2CDAF59B63A626F51807085F64^pimgpsh_fullsize_distrA vonat mellett tettük le a voksunkat, mert bár hosszabb mint a repülő, de nincs súlyhatár, kényelmes, és közben láthatod a tájat is. A Hunan tartományban található Zhangjiajie 21 órás vonatúttal érhető el Shanghaiból. Bár már volt ilyan hosszabb vonatélményünk Kínában, mégis kicsit izgulva vágtunk neki a tőlünk egy óra metróútra található vonatállomásnak, mert most a vonat hardsleeper-es verziójával mentünk, a múltkori soft-sleeper helyett. ( már nem volt jegy) A hard ( kemény) és a soft ( puha) jelzők nem az ágy kényelmességére vonatkoznak, a külömbség csak annyi, hogy míg a softsleeperen négy ember osztozik egy zárható hálófülkén, a hardsleeperen hatan voltunk a hálórészünkben, és nem volt ajtaja. Az ágyak egyébként kényelmesek, tiszták, mindegyiken van egy saját paplan párna, és szép fehér lepedő.

^0256D72B6F38215D368D55AB40A92F37CBB565A2DCA69CF415^pimgpsh_fullsize_distrA vonat indulásra zsúfolásig megtelt. Mindenki igyekszik kihasználni az egy hetet, és mivel rengeteg fiatal hagyja el otthonát a jobb élet reményében, ilyenkor utaznak a vidéken maradt családtagjaikhoz. A kocsink egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Mindenki nevetgélt, egymást kínálgatták a magukkal hozott finomságaikkal, valaki kisrádiót hallgatott, az egyik kabinban férfiak kártyáztak, nők kötögettek vagy csak pletyiztek egymás közt, szinte érezni lehetett a levegőben a szabadság illatát.

Ránk mindig nagyon kíváncsiak, kik vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk, sőt a mit eszünk mit iszunk is kifejezetten érdekfeszítő a számukra . Kérdéseiket kézzel lábbal elmutogatják, ha pedig akad valaki aki beszél angolul őt küldik szószólónak, és utána jól kikérdezik mit tudott meg rólunk. Nem mondom, hogy nem furcsa, amikor eszünk, és egy kisgyerek odarohan megáll mellettünk, áttanulmányozza mit veszünk elő a kajás zacskónkból, majd visszaszalad a rokonokhoz, és láthatóan rólunk beszélgetnek, vagy amikor kiveszik a kezünkből a vonatjegyünket, hogy megnézzék hova szól. Ezzel a fajta kíváncsiságukkal nap mint nap találkozunk, akár amikor a közértben bevásárolunk, és a mögöttünk álló nénik élvezettel, ámde kedvesen mosolyogva nézik végig és tárgyalják ki mit pakolunk ki a kosarunkból a szalagra, akár amikor az étteremben kukkolnak át az asztalunkra, hogy “na vajon a laówaj ( külföldi) mit ebédel”?
Szinte minden utunkon van minimum egy, de inkább két idegesítő csemete, akik teljesen kontrolállatlanul végigüvöltözik az utat, össze-vissza rohangálnak a kabinok között és a szüleiknek nem nagyon jut eszébe rájuk szólni. Most is volt egy ilyen idegesítő kiskölyök, megspékelve egy másikkal aki minden órában szirénához hasonló hangon hisztirohamot kapott, és ezt a szokását éjszakára sem függesztette fel. Szerencsére készültünk, és a telefonunkra feltöltött zenék hallgatásával, illetve a spéci füldugóinkkal idegösszeroppanás nélkül megúsztuk az utat.
A vonatállomásra a délután egy helyett este hatra futott be a vonat, azaz a 21 órás út 25 lett végül, amit nem igazán értettünk( Vissza Shanghaiba 21 óra alatt visszaért) A késői érkezés mellett azt is sajnálattal konstatáltuk, hogy az előrejelzés igaznak bizonyult, és szürke esős idő fogadott minket.
Miután elfoglaltuk az állomáshoz közeli puritán szállásunkat, és megszabadultunk a csomagktól kisétáltunk, hogy valami élelem után nézzünk. Kínában esténként az utcák piaccá változnak, és ez itt sem volt másként. Az út szélén kis utánfutókból gyömölcsöket, zöldségeket árultak, és egymás mellett sorakoztak a külömböző önjelölt szakácsok akik az eső ellen kis sátrakkal igyekeztek védekezni. Lévén hulla fáradtak voltunk, és mihamarabb szerettünk volna ágyba kerülni, szinte az első ilyen kis sátor alá bepattantunk a gyerekméretű műanyag székekre, és elfogyasztottuk a piritott rizsből, és pálcikákra felszúrt grillezett zöldségekből álló rögtönzött vacsoránkat.

Ezután siettünk is vissza a szállásra. Estett az eső, késő is volt, és bármilyen kényelmes a vonat, ott külön kell aludnunk, így vártuk már, hogy a hotelszobában újra össszebújhassunk.

This entry was posted in China-Asia. Bookmark the permalink.