Hainan, Sanya a kókusz paradicsoma

Sanya bicikliHat és fél hónapos Kínai kiküldetésünk közepére terveztünk egy hosszabb kiruccanást. Ez számtanilag szeptember elejére datálódott, aminek azért is örültünk, mert megismerkedésünk második évfordulójával egybe esett, és mert a hócipőnk is pont kezdett tele lenni mindennel. Szeretjük a nyarat, vízpart közelében, vagy minimum egy-egy strandolással megszakítva. A shanghai metropolisz egyik hotelszobájában, ahol mindössze egy kis ablakot tudsz bukóra nyitni, annyira azért nem volt maradandó élmény.

Ennek fényében, Hainan szigetére esett a választásunk, ami fapados járattal is elérhető, Kína Hawaii-nak hívják, és egész évben meleg van. Az indulás előtt egy (több) héttel már lázban égtünk, bújtuk a kulturális és kirándulási lehetőségeket, lecsekkoltuk a hotelünket a google maps-en, szóval kezdtünk kiokosodni a vicces nevű Sanya-ból (szanyának ejtik, de az egyértelmű, hogy az üvegtigris után szabadon mi egymás között csak Sanyának hívtuk).

map-sanya-chinaEkkor kalandoztam az időjárás előrejelző oldalra, amikor is az eredményt látva, ülve kihordtam egy infarktust. Bár nem vagyok egy idegbeteg típus, de nagyon közel álltam, hogy a laptopomat kihajítom a nem létező ablakunkon. Az ott töltött nem egész egy hetünkre erős esőzéseket, viharokat, és két napra a változatosság kedvéért még villámokat is írt. Andris először örült, mert ha vihar van, akkor hullám is van, és az köztudottan jó hír a szörfösöknek, de be kellett látnia, hogy a villámcsapás viszont már annyira nem lenne kedvező. Aztán kiderült, hogy nem extrémen vagyunk szerencsétlenek, csak úgy simán, azaz sikerült beválasztanunk, a monszunos időszak kellős közepébe.

Sanya hot tube

Hot tube kilátással

Így már érthető lett miért volt meglepően olcsó a repülőjegy, és ezért sikerülhetett akciós áron hozzájutni az apartmanhoz, tengerpartra néző kilátással, kettőnknek, éjjelente nem egészen 9000 Ft- ért. A kezdeti idegeskedés után, lenyugodtunk, és áldottuk az eszünket, hogy olyan szobát választottunk, ami hot tub-bal rendelkezik a teraszán. Gondoltuk velünk aztán nem csesz ki holmi hevy rain, ha úgy alakul elleszünk a teraszon a kádban is, egy pár üveg alkoholos ital társaságában.

Elérkezett az indulás hajnala. Már előző nap jeleztük a recepción, hogy éjjel 3 órára szeretnénk egy taxit, amit fel is írtak, sőt úgy tűnt meg is értettek. Nem lepődtem meg, amikor hajnalban a taxinkat nem láttuk sehol, a recepciós pedig édesdeden aludt… Addig amíg fel nem keltettük, mert akkor nekiállt telefonálgatni. Nem akartam előjönni Andunak az „én megmondtam, hogy számoljunk rá plusz 15 percet” szöveggel, inkább elnyomtam az egómat, mert már-e nélkül is elég ideges volt. Okos nőként megéreztem most jobb, ha nem piszkálom feleslegesen a bomba robbanószerkezetét. És aztán meg is érkezett a taxink. Pont 15 perc múlva. 

Az időjárás úgy döntött felkészít minket a Sanya-n ránk váró monszunra, és őrületesen szakadó esőfüggönnyel búcsúztatott minket. Emiatt persze jóval lassabban is haladtunk, az út szélén veszteglő óvatosabb autósokat látva pedig imádkozhattunk, nehogy a mi sofőrünk is úgy döntsön nem halad tovább. Minden jó, ha a vége jó, utolsó pillanatban végül megérkeztünk, és nem sokkal később már megkönnyebbülve ültünk a repülőn.

A hajnali indulás ellenére a kínaiak nagyon élénknek voltak mondhatóak. Félig állva hangosan fecsegtek egymással az ülések között, és sorra halászták elő az gondosan becsomagolt élelmeiket. Körülöttünk szorgos kezek pucolták a mandarinokat, bontogatták a szendvicseiket, és kisvártatva főtt csirkelábak illata lengte be a repülő levegőjét. Már szinte kezdtük otthon érezni magunkat. :D

Bár az izgalmak a mi szemünkből is kiverték az álmot, azért el tudtuk volna engedni a csoportokba verődő rikácsolásaikat, ám később sem nagyon csitultak. Eközben megismerkedtünk a mellettünk helyet kapó Natashával, akiről kiderült, hogy orosz, 2,5 éve Shanghaiban él, kikapcsolódni érkezik, az első éjszakát a belvárosban tölti, majd pont abba a hotelba költözik át, ahol mi is megszálltunk. Kicsi a világ.

A reptéren az előzetes megbeszélés ellenére nem várt minket a szállodából senki, de ezen már nem igazán lepődtünk meg. Hiába repültél 3 órát, ez még mindig Kína. Szerencsére Andris felkészült erre az eshetőségre, hívta is a már előre kinézett telefonszámot, és amíg rájuk vártunk élveztük a reggeli esőmentes napsütést. Egy kínai házaspár jött értünk, akik pár éve vezetik az apartman hotelt. Egész jól beszéltek angolul, ráadásul ultra kedvesek voltak.

Sany reggeli asztal

Reggeli kókuszkávéval

A szállás felé menet még azt is felajánlották, hogy megállnak egy szupermarketnél, hogy be tudjunk vásárolni. Betérve a hoszteszek azonnal kezünkbe nyomtak egy-egy kis pohár kókuszos kávét, kóstolásra. Én ezt azonnal egyfajta „itt aztán minden rendben lesz” jelnek vettem, mert már kinéztem, hogy a sziget nevezetes az itt termő rengeteg kókuszról, olvastam a kókuszkávéjukról is, és már előzetesen jeleztem, hogy nagyon szeretném kipróbálni. Ráadásul pont akciós is volt, úgyhogy azonnal egy nagy csomagnyi a kosarunkban landolt. Apró örömök. 

Sanya medenceHotelünk buja növényzetű kertje tele minden egzotikus virággal, pálmával, óriási tiszta medencével. Az apartmantól kicsit féltünk, de szerencsére pont olyan volt, mint a képeken. A lakás kb. háromszor volt nagyobb, mint a shanghai hotelszobánk, konyha, terasz, kilátás, minden a helyén. Mintha felhúztak volna minket, és azt sem tudva mihez kapjunk gyorsan kicsomagoltunk és irány a két utcával arrébb eső tengerpart. Utunkat kókuszpálmák övezták, kissé felhős, de 30 fok körüli hőmérséklet fogadott minket.

Sanya napágyak

Szállodai napágyak, amit a helyi erők is szívesen használnak

Hotelünk partjához tartoztak napágyak, és napernyők is, a víz és a part tiszta volt, homokos, a partja telis tele kagylókkal.

Két óra múlva eleredt egy kis nyári zápor, de minket, cseppet sem zavart. Nem sokkal később már a helyi buszjárat tőlünk pár perc sétára levő megállójában vártuk a hatost, hogy felfedezzük a pár kilométerre fekvő várost. Hasznosan töltve az időt, az egyik földön talált kókuszdió megtörésével foglalatoskodtunk.

Sanya megálló

Buszmegálló kilátással

Tengerre néző buszmegálló kókuszpálmák árnyékában… az érzés megfizethetetlen, a buszjegy annál inkább. Fejenként kb.80 forintért, fél óra alatt berepített minket a belvárosba, hogy Sanya emberektől nyüzsgő utcáit róhassuk. Önmagunkhoz híven bele is tettünk cirka 8-10 km-t a cipőnkbe esti levezetésként. Sétánk során áldottuk az eszünket, hogy nem a várost választottuk bázisul. A parton is jóval több emberrel kellett volna osztoznunk, és sokkal nagyobb szemét volt az utcákon. A nagy számok törvénye alapján pedig sajnos nagyon igaz: még több kínai még több szemét. Nehezen emésztjük még meg, amikor parkokban, parton és mondhatni bárhol szemetelő embereket látunk, akik hanyag mozdulattal szabadulnak meg a már kívánatos cigarettás doboztól, üres üdítős üvegeiktől.

Este a monszun megmutatta a foga fehérjét, és 11 körül (pont mikor indultunk volna vissza) ismét lecsapott, de most özönvíz szerű formát öltve. Egyébként innentől kezdve ránk mosolygott a szerencse, és nem, hogy esőt, de még felhőket sem igazán láttunk.  

Sanya András medence kókusz

Unicum reklám, kókuszdióval

  A hőmérő higanyszála minden nap harminc körülire kúszott, két nap múlva már csoki barnák voltunk. Mint kiderült, a szerencsére be nem következett előrejelzéseknek köszönhetően az egyébként nagy számban érkező kínai turisták közül valamivel kevesebben választották Sanyát uticélul, aminek nagyon örültünk. További napjainkban a medencét köpködő kínaiak helyett szinte csak Natashával osztottuk meg, a szmog és kipufogóbűz helyett pedig végre élvezhettük a jó levegőt, a kék eget, a nyugalmat és a csöndet.

Sanya boros poharak

Évforduló naplementével és borral

Az évfordulónkat egy üveg bor és némi ropogtatnivaló társaságában, mezítláb a parton, naplementét nézve tartottuk. Soha rosszabbat. Imádtuk.

Sanyán nem sok kúltur program akad, bár szerintem az ide érkezők nagy része nem is hiányolja. Mi az öt napba azért beillesztettünk kettőt, az itt levő 4-5 látványosságból. 

Sanya dzsungel és hídA Yalon Bay Tropical Paradise Forest park-ot, összekötöttük Hainan leghíresebb vízpartja, a Yalong Bay meglátogatásával, lévén csak pár kilométer választja el őket egymástól. Ismét magunknak intéztük a dolgokat, nem szoktuk igénybe venni a különböző utazási irodák szórólapon kínált akcióit. Azon kívül, hogy olcsóbban is meg tudjuk oldani, a kaland része is nagyobb a dolognak, nem beszélve arról, hogy annak is sok előnye van, ha nem egy rakás turistával érkezel az adott helyszínre.

Sanya Marcsi tengerpart látképNatashával vágtunk neki a tőlünk kb. egy órás buszútnak, aki tökéletes kínai tudása miatt szuper guide-nak bizonyult, és emellé még tök jó fej is. Az esőerdő közel 220 jüanos (9000-Ft) belépőjét kicsit sokalltuk, bár már nagyjából megszoktuk, Sanya szallag és tengerparthogy a turistásabb helyeket meg kell fizetni. Mindenesetre érte a pénzt, lélegzetelállító hely, bár a párás melegben hegyre le-fel caplatás megtette a hatását. Kb. 3 óra túrázás után már a tökünkről folyt rólunk a víz, és eléggé a végét jártuk, a magaslati pontokból vágyakozva tekintgettünk a fehér homokos partú Jalong Bay felé.

Sanya függőágy Marcsi és NatashaDélután négy körül, egy pakk jéghideg dobozos sörrel felszerelkezve már a híres parton úsztattuk habtestünket a tökéletes hőmérsékletű vízben. A fehér turistákat egyébként is jól megnézik (még ha barnára vannak sülve, akkor is :) ) mi pedig hárman együtt igazán impozáns látványt nyújtottunk, így aznap jó néhány kínai család házi fotóalbumába kerültünk be, mint látványosság. Hogy miért? Nos. Natasha tar kopasz. Mint kiderült, két hónapja, egy thaiföldi nyaralás alkalmával hullt ki a haja, egyik napról a másikra, azóta sem kapta még vissza a hajkoronáját. Ezt többnyire kendővel palástolja, de ott levette, gondolta sütteti a kobakját.

Sanya kanibálok

Kannibálok, avagy a leégés ellen mindent

Mi pedig Andrissal, az otthonról hozott gyerekeknek való bio vízálló naptejjel kentük be magunkat, tetőtől talpig, amit még dörzsölés hatására sem igazán szív be a bőr. Nos, a minket bőszen fotózó kínaiak mentségéül legyen mondva, a két fehérre meszelt kannibál, és a tekegolyó fejű lány, sört iszogatva, szerintem bárhol kiverte volna a biztosítékot.  Este kellemesen besörözve, és D vitaminnal feltöltve úgy döntöttünk leszállunk a buszról, és megnéztük a harmadik beach szakaszt, Dadonghait. A program adta magát, mert ez a rész az éjszakai életéről, a bárokról híres. Valóban akadt a parton egy-két hangulatos bár, de minket ekkor már inkább a hasunk vezetett. Hal-tengergyümölcsei vacsorát ettünk, az ételeket akváriumokból választhattad ki. Szeretem a halakat, de ha percekkel előtte látom előtte, és nekem kell ráböknöm a szerencsétlen delikvensre, akkor kicsit elmegy a kedvem tőle, úgyhogy én grillezett zöldég hegyeket ettem, Anduék pedig a tengeri kütyüket.

Sanya Marcsi kaja night market

Kulináris élvezetek az esti piacon

Finom volt minden, mégsem ért fel a szállodánkhoz közeli Night Market-ünk ételeivel. Ettől a naptól eltekintve egyébként minden nap ott helyben fogyasztottuk el a vacsoránkat. Pálcikára húzott finomságok (gombák, cukkini, kukorica, halak, rákok) amit akkor frissen grilleztek meg, természetesen mindezt az utcán, élő zene, és árusok kavalkádja közepette.

Sanya Big Budha tájképA Nanshan Cultural Turism Zone a leghíresebb helyi attrakció, a citytől 40 km-re. Templomokkal, pagodákkal, a tengerbe nyúló mólón felhúzott 108 méter magas Buddha szoborral a közepén. A Trippadvisort olvasgatva kicsit elbizonytalanodtunk, mert az odalátogató külföldiek egy része lehúzta a helyet, mondván túl drága a belépő (Na, igen, ezt már említettem), a kultúra nem ott kezdődik, és hogy ennél sokkal régebben felhúzott templomokat és Buddhista szentélyeket is látni az országban. Ennek ellenére mégis felkerekedtünk, és jól is tettük, hogy nem hagytuk ki.

Sanya fa marcsi budhaA valóban impozáns Guan Yin szobron kívül, az egész park tele van látnivalókkal, csak néhol sokat kel mászni kell érte. Körbe lehet menni a parkon akár egy óra alatt is, a lusta amerikai turistáknak kitalált kisbuszokkal, de akkor az élmények nagy részéről le is fogsz maradni.

Sanya Marcsi budhák között

Jó társaságban a megvilágosodásra várva

A főbb attrakciók melletti, kis rejtett ösvényeket, eldugott pagodákat, nem fogod megtalálni. Mi a gyaloglást választottuk, így sikerült feljutnunk olyan lekerített zónába is ahová senki sem kapaszkodott fel. Nem mondom, a vigyázat kígyók tábla miatt azért bennem is támadt némi félelem érzet, de végül megérte a para. :)

Sany templom zászló

Mű Tibet Kínában

A park egész területe 40.000 négyzetméter, nekünk öt óra alatt sikerült is a lényegesebb pontokat látnunk, de még egy órát simán elcsászkáltunk volna. Viszont a park legvégéből kifelé (utolsó energia tartalékunkat felhasználva) futólépésben mentünk, hogy ne zárjanak be minket, és az utolsó helyi buszt is elérjük.

Összességében jó volt ez a Hainan, bár nincs mit szépíteni, azért ez még mindig Kína… Sikerült feltöltődnünk, visszatérve Shanghaiba pedig szépen kipihentük a nyaralást. :)

 

 

 

 

This entry was posted in China-Asia and tagged , , , , . Bookmark the permalink.