Végre itt a tavasz. Igaz naptárilag március elseje, de én már napok óta érzem a zsigereimben! Sajnos a hirtelen jött jó időnek köszönhetően a bacilusok is könnyebben elszaporodtak, így én sem úsztam meg a széles körben terjedő influenza vírust. Szerencsére időben eszméltem, és a rengeteg C vitaminnak hála úgy látom hamarabb átmegy rajtam, mint amit a környezetemben köhögcsélők tapasztaltak. A betegség által rámkényszerített rövidke kényszerpihenőt úgy élem meg, hogy most legalább van időm olvasgatni, az interneten szörfölgetni, elmélkedni, és igazoltan tölthetem a napot melegítőben, kócosan.
A tavalyi évben, volt egy időszakom, amikor nem igazán voltam önmagam. A sors azt akkor, úgy, akarta. Valószínű kellett az az időszak ahhoz, hogy fejlődjek, és ezáltal teljesebb ember lehessek. “A sorsunk nincs kőbe vésve, a feladataink viszont igen!”
Mostanra visszakaptam a régi Marcsit, sőt a nehézségnek köszönhetően rengeteget tanultam, így azt hiszem nem is önmagam, hanem egy javított verzióm tért vissza. Mint tudjuk, a változások elkerülhetetlenek az életünkben, és utólag sokszor kiderül, hogy bár akkor borzasztóan kilátástalannak, és nehéznek hittük, kapaszkodtunk a biztosba, a múltba, de hosszútávon mégis a javunkat szolgálta, mert többek lettünk általa mint előtte voltunk.
„Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmetes vagy tanulságos; önmagunk megismerése azonban a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, és a legtanulságosabb találkozás.” Márai Sándor
Mostanában egyre boldogabb, türelmesebb, elfogadóbb, és kiegyensúlyozottabb vagyok, és a problámáim ellenére is sokszor azt érzem át tudnám ölelni a világot.
Lehet a Krisztusi kornak köszönhetően, lehet 2012 miatt, de azt hiszem most értem el arra a szintre, hogy kezdek tisztában lenni önmagammal, az értékeimmel, és talán a világgal is. Az ezoterika mindig is vonzott, és vannak olyan oldalak amelyeknek a cikkeikből rengeteget fejlődöm. Nincs mitől félni, csak hinni kell önmagunkban, a vonzás törvényében, és persze a csodákban.
2012 a világ végének lett kikiáltva, de én abban hiszek, hogy talán a változások ideje jött el. Ennek az átalakulásnak a célja, hogy a kaotikus anyagi létből, ahol jelenleg vagyunk, felemelkedjünk a félanyagi létbe, ahol a negatív energiák – úgymint gyűlölet, bosszúszomj, irigység, félelem stb. – nincsenek jelen, vagy legalábbis kezelhetők. A maják szerint erre a közel húsz éve tartó változásra 2012 ben kerül pont, de ezt persze ne úgy képzeljük el, hogy egy napon majd a hetedik menyországban találjuk magunkat. A tudatunk tágulása, a lelkünk felemelkedése, és megtisztítása érdekében nekünk is tennünk kell majd ezért a szellemi fejlődésért.
Hogy mit tehetünk ezért? Törekednünk kell arra, hogy cselekedeteinket ne a külső körülmények befolyásolják, tudjunk egy stabil belső tudat alapján élni! Ha Önmagad vagy, és aszerint létezel, akkor a lelkedben béke van, amit kifelé is sugárzol. Amikor a szíved telve van szeretettel, nem tudsz mást tenni, mint kisugározni azt a világ felé, és ebben az állapotban mágnesként vonzod magadhoz az embereket, lehetőségeket és mindazt, amire szükséged van. És ez tényleg így van, tanúsíthatom! :)
És empátia, türelem, mosoly, kitartás, pozitivitás, figyelmesség, érdeklődés, megbocsájtás, elfogadás. Nekem ezek a szavak jutottak eszembe, de bemásolom az egyik cikkből a tanácsokat! Mit nekünk világvége? Inkább változtassuk meg a világot! :)
• Fejlesszük ki magunkban a szívcsakra, azaz a szív energiaközpontjának a minőségeit, úgymint tisztalelkűség, becsületesség, jóhiszeműség, együttérzés. • Teremtsük meg a belső békét és harmóniát! • Törekedjünk arra, hogy egységben éljünk – ha nem is mindjárt az univerzummal, de legalább a többi emberrel! •
A másikban ne a különbséget, hanem a hasonlóságot keressük! Igyekezzünk például kimaradni szóváltásokból az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön. •
Bármilyen kis közösségekben is, de fogjunk össze másokkal! Minden mindennel összefügg, így bármit teszünk, azzal nemcsak magunkra, hanem a környezetünkre is befolyást gyakorolunk. Ez a kölcsönhatás pedig mindannyiunkra nézve felelősséggel jár. •
Tudatosítsuk magunkban, hogy ugyanígy felelősséggel tartozunk a Föld – azaz a bolygó, a víz, a levegő, a növény- és az állatvilág – iránt is. Éljünk úgy, hogy ezzel csökkenthessük a Föld szenvedését!
Szüleimtől hazafelé tartva, sikeresen ráborítottam egy üveg anyum készítette céklát az anyósülésre, amit rettentő “okosan” én magam helyeztem el ott. Mentségemre legyen mondva, jóhiszeműen kitámasztottam egy- szintén hazai- doboz vadassal, és 2 könyvvel. Nem meglepetésre ez persze kevésnek bizonyult, és az üveg mint olyan, a fizika törvényeinek megfelelően a kanyarokban önálló életet élve helyváltoztató mozgásokat végzett.
