A zöld kabát esete azaz az élet hol elvesz, néhol visszaad.

Pár hete beugrottam a városba kicsit nézelődni. Majd történt az, hogy menthetetlenül beleszerettem, egy velúr, olivazöld, térdig érő Forever 21 kabátba. Minőségéhez képest nem volt drága, átszámolva kb. 25 ezer forintot kóstált, de “hős” voltam és lemondtam róla mert “van már sok kabátom”, “nem költök magamra ennyit, inkabb karácsonyra a családra”, “áá, úgyis vékony, megfagynék benne” stb

IMG_20151128_182732_1448718242110

Persze itthon még morfondíroztam, hogy “óó pedig ehez a sálamhoz de szép lenne, meg jaj azzal a ruhával milyen jól mutatna”, aztán egyik napról a másikra elengedtem. Két napja kicsit rossz hangulatom volt. A fő ok, hogy nem fizettek egy jól, és alaposan végzett munkámért. Nem az a kb. tízezer forint bántott, hanem maga az elv. Bementem a városba nézelődéssel elterelni a figyelmemet. ( Azt nem mondanám, hogy kiszellőztessem a fejem, mert tudjuk, hogy a tél beköszöntével Shanghaiban a szmog milyen jelentős. )És erre mit ad Isten? Ott van a már elfelejtett csodaszép zöld kabát. Utolsó darab. Pont a méretemben. És a korona a történetben, hogy féláron. Persze a hangulatom azonnal az egekbe ugrott, és széles mosollyal távoztam az alkalmi áron megszerzett csodával. Nem a vásárlás öröme volt az, ami igazán átlendített a komor kedélyállapoton, inkább a követleztetés amire az esetemből jutottam.  Igaz, nem kaptam meg azért a munkámért járó pénzt! Ám az álom kabát pontosan annyival olcsóbb lett, és így már nem fájt a szívem megvenni. Lehet nem a legjobb párhuzam, de ebből is látszik, hogy az élet néha valahol elvesz, majd pedig valahol visszaad.

This entry was posted in Lélek and tagged , , . Bookmark the permalink.