Fekete leves. Na, de sóval?

 

DSC00286A kávé világnapja alkalmából, gondoltam írok pár szóban erről a sokak által kedvelt, Etiópiából érkező nedűről.

Volt idő, mikor az orvosok óva intettek a fogyasztástól, de szerencsére mára változott a helyzet, azt hiszem kiegyezhetünk a mértékletességben.

Voltaire a legenda szerint napi ötven csészével ivott. Amikor figyelmeztették, hogy a kávé alattomos méreg, azt felelte: “akkor nagyon-nagyon alattomos lehet, mert én ötven éve iszom, és még látszólag semmi bajom”.

Ha annyit nem, mint Voltaire, de én is nagy fogyasztója vagyok. Nem is feltétlenül az élénkítő hatása miatt, én a rituálját, az ízét, illatát kedvelem. Volt egy időszak, mikor visszaszoktam a macikávéra (gabonakávé), ami bár kellemes óvodai emlékeket idézett fel, de akármennyire is szerettem volna, nem adta azt az íz élményt, amit eredeti koffeines társa, így szépen lassan visszaszivárgott az életembe a fekete nedű.

Itt Kínában inkább a teát fogyasztják, amit szintén szeretek, ám a hosszúra nyúlt tárgyalások alatt, sokszor elkalandoznak a gondolataim, egy finom capuccinó irányába.

IMG_20140811_090431

Irodai szünet a sós kávéval

Viszont cserébe az esetenkénti nélkülözésért, a hotelünk mellé nyílt egy pékség, ahol finom kávékat kapni, elvitelre is. Itt fedeztem fel a menüsorban, a tengeri sós tejhabos változatát, amin nagyon megrökönyödtem. A tengeri sós ásványvizüket már volt “szerencsém” megkóstolni, és egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Imádok kísérletezni, és minden gasztro őrületet ki is próbálok amire van lehetőségem, de a sós kávé megkóstolásának már csak a gondolata is, szokatlan ellenállást váltott ki belőlem. Hallatára általános iskolai emlékek tucatjai rohamoztak meg. Nagydolgozatokat elkerülendő, vagy csak sima kétoldali iskolaundor esetén, az ominózus reggeleken előszeretettel alkalmazott technika volt társaim körében, a sós kávé otthoni elfogyasztása. A legenda szerint ez felvitte a lázat. Nos, nem tudom, hogy mennyire volt célravezető a sós kávé, vagy a kréta fogyasztás, a testhőmérsékletre gyakorolt hatásukat tekintve. Én már akkor is trükkösebb, és talán kicsit gurmébb is voltam annál, mint, hogy eme borzalmak megevésére fanyalodjak. Egyedül a piros cappy ivóléről van “tárgyi” bizonyítékom. Igen, az valóban pirossá teszi a torkot, bár ezt sem azért tudom, mert ezzel a trükkel kerültem volna iskolát.

A sors úgy hozta, hogy végül Kínában megismerkedtem vele. Mondjuk akaratom ellenére, mindenesetre nem lettem lázas tőle.

coffieÚgy történt, hogy a nyelvi nehézségek miatt sűrűn szoktunk activytit játszani, és egyszer félreérthette az eladó a pantomimezésemet, mert a sima lattém helyett a sós változatot kaptam. Ezt csak a belekóstolás után konstatáltam, de legnagyobb meglepetésemre, nagyon ízletes volt. A sót nagyon enyhén érezni, az óriási mennyiségű tejhabra tesznek egyébként egy picit. Minden egyes kortyot imádtam, sőt, azóta ha oda megyek, már csak a sós változatot kérem.

Az első munkahelyem, egy benzinkút kávézója volt, itt mértem a feketét. Tudtam, hogy nem ezt kívánom csinálni életem végéig, de a hajnalban kelésen kívül, minden egyes percét imádtam. Két és fél év után, mikor elváltak útjaink, a kávézó forgalma nekem köszönhetően már a sokszorosa volt a kezdetinek. Minden visszajáró vevőnkről tudtam, hogy szereti a reggeli italát, ki milyen süteményt vagy szendvicset kér mellé, és azóta is örömmel gondolok arra az időszakra.

coffeManapság, mikor a jövőn elmélkedem, a sokféle forgatókönyv között megjelenik egy-egy visszatérő „gondolat” is. Egy hippi stílusú kávézót vezetek, ahol a kávé és tea különlegességek mellett, házi sütemények, gusztusos szendvicsek kaphatóak, természetesen az én recepteim alapján, és az egészség jegyében. Mindezt kellemes, kényelmes környezetben, raklap bútorokkal, óriási párnákkal, újrahasznosított retro kiegészítőkkel, színes lampionokkal, halk zenével. Olyan helyet, ahol nem csak a testnek, de a léleknek is a legjobbat adjuk. Apró figyelmességeket, törődést, lelki feltöltődést, előadásokat, beszélgetéseket. Lehet, hogy már van ilyen hely, de ez engem nem gátol az álmodozásban. Ha úgy alakul, hogy egyszer majd ezt vonzom be, akkor ott biztosan megkóstolhatjátok a sós tejhabos kávét, és aki emlékszik erre a bejegyzésre, egy nagy ölelést is kap mellé. :)

Aki bővebben szeretne olvasni a kávéról, és hatásairól, Szendi Gábor írását ajánlom.  http://http://www.tenyek-tevhitek.hu/kave.htm

Ui: És két bónusz azoknak, akik végigolvasták. :)

thHa már kávé, felkerült a napibio.hu-ra, egy újabb receptem. Csökkentett energiatartalmú tiramisu. Nyami.

http://http://www.napibio.hu/csokkentett-kaloria-tartalmu-tiramisu

És a másik bónusz, a “fekete leves” története, amit akkor mondunk, ha valami rossz vár ránk, de valójában a kávét jelenti:

A mondás onnan ered, hogy a törökök régi szokás szerint nem beszéltek üzletről evés közben. Amikor vége volt az evésnek, akkor tértek az üzletre, ami általában azt jelentette, hogy elmondták a követeléseiket.

Nem a kávéval volt bajuk a magyaroknak, hanem a negédes beszélgetés utáni kemény szavakkal, amit a kávé közben mondtak nekik. 

Innen maradt fenn a magyar példabeszéd: „Hátra van még a fekete leves!”

 

 

 

 

 

This entry was posted in China-Asia, Konyhatündér, Lélek and tagged , , , . Bookmark the permalink.