Kiesésem utórezgései

th (4)Rengeteg levelet kaptam a Konyhafőnök című műsor után, kicsit már el is felejtettem mekkora ereje van a médiának. Annak ellenére, hogy első körben kiestem, szinte csak dicsérő szavak érkeztek, és mindenki aki írt csalódott volt, amiért nem én jutottam tovább. Mindössze egy “kedves” hölgy volt aki nyilvánosan kritizált. A közösségi oldalamon, az egyik Konyhafőnökkel kapcsolatos, rólam szóló cikk alá, a következő hozzászólást fogalmazta meg: “te még konyhatündér se vagy maradtál volna otthon főzni mint a segged mutogatod. ” Az ominózus hölgy -bár a fenekét nem látom, de  a profilképe alapján százhúsz kiló fölött mozog, és szegénykém nem tűnik túl boldognak. (Persze a súlya még nem ok arra, hogy ne fogadjam el tőle a kritikát, de talán magyarázat a frusztráltságára. ) Bizonyára eléggé felbosszanthattam, ha rám pazarolta a drága idejét. Gondoljátok el, miután megnézte a műsort, vette a fáradtságot, hogy megkeressen, majd megfogalmazta ezt a visszajelzést, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Még ha építő javaslat lenne benne, vagy olyan amiből esetleg tanulok valamit. Mint például az a valaki, aki a kiengedett hajamra tett megjegyzést a műsor oldalán. Arra például elmondtam volna, hogy én is kérdeztem, hogy fogjuk e-össze, de a stylist kérte, hogy maradjon így. Visszatérve a “seggemre”.  Szerintem mindenki látta, hogy térdig érő, teljesen zárt sötétszürke ruhát viseltem, azon felül pedig a Konyhafőnökös kötényt is, bár az valóban elölről takart inkább, mint hátulról. Az egész, ami miatt ezt a kis történetet egyáltalán elmesélem nektek, nem az, mert megbántva érzem magam, és kiírom magamból a dühöt, vagy hasonló. Csak szerettem volna ezzel a példával bemutatni azt, amit már régebben megtanultam: mindenkinek képtelenség megfelelni. Ráadásul nem az számít mint mondanak, hanem főleg az, hogy ki mondja. Mindenesetre mint mindenkinek, neki is válaszoltam:  “Kedves Veronika. Köszönöm szépen az építő hozzászólást. Azt hiszem nem engem minősít vele!”   Rengetegen írtak olyanok is, akik most láttak először, és sok régi ismerős is virtuális tollat ragadott, hogy elismerését vagy épp csalódottságát fejezze ki, amiért nem nézhet tovább. Volt olyan ismerősöm, aki meglepetésében, hogy újra a képernyőn lát, fel sem fogta először. “Mondom a családnak, hogy jééé, ez a lány annyira hasonlít egy ismerősömhöz, hogy csak na! Aztán mondják a tévében, hogy Marcsi. Én meg: Jé, még a neve is ugyanaz. Aztán jót röhögtem, amikor kiírták a nevedet.” Volt olyan ismerősöm is, aki bár lemaradt rólam, mert nem tévézik, de a szépségszalonban ahol dolgozik utolérte a hírem: egy vendégem nagy lelkesedéssel mesélte pillázás közben, hogy”..és képzeld, volt ez a lány, csupa bűbáj. Büszke voltam, hogy ismerlek Marecsom.”   

A hetven éves mogyoródi aranyszive telekszomszédom szerint: ez a műsor nem a főzni tudásról szólt, hanem hogyan lehet összecsapni valamit mert türelmetlen a vendég, a zsűri meg olyan volt, mintha háborús bűnösöket ítéltek volna el, mindenki fapofa volt egyedül Te vigyorogtál.”    

Sándorom véleményét más ismerősöm is osztotta, Gábor, akit a blogom olvasása indított el a főzés-és ezzel a sikeres randik útján például ezt írta: “Ez egy szar műsor, nem a valódi tudást mutatja meg, kapkodás, feszültség, stressz. Te vittél be a konyha és a főzés világába, sokat köszönhetek neked. Ez a műsor egy nagy rakás szar. Nekem te vagy az igazi KONYHAFŐNÖK. Aki nézi az oldalad és olvassa a blogod, az látja milyen kis csodákra vagy képes.” 10483123_10203199601363998_390953671389819374_n

Volt aki azt mondta a mostani évad, sőt a múlt évad játékosai közül is én voltam a legszimpatikusabb, és olyan is, aki nekem ítélte a képzeletbeli “Mosolygós Konyhafőnök” titulust. Amit szintén többen megjegyeztetek, hogy a veszteség ellenére is mosolyogtam:  “amivel ritka pillanatokat hoztam a mindennapokba.”  Tudjátok, azt vallom, ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. Ez csak egy játék, mint, ahogy az élet is. Tudjátok, már Shakespeare bátyó is megmondta: “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében. ” Nekem ez a szerep eddig tartott, és így volt jó, ahogy volt. Örömmel a szívemben távoztam, és most is örömmel gondolok arra a napra. 

This entry was posted in Média megjelenések and tagged , . Bookmark the permalink.