Avocadós vöröslencse saláta

15941768_10211805165227458_1559213277_nAvocados vöröslencse saláta.

Vegetáriánusként sok lencsét eszünk, mert tele van fehérjével, magas a rost tartalma és finom is. Rengeteg recept van a hagyományos lencselevesen vagy a főzeléken kívűl. Íme az egyik nagy kedvencem, amihez vöröslencsét használok. Ha kipróbálod, mostantól kezdve te sem csak szilveszterkor kívánod majd a lencsét.

Hozzávalók:

1 csomag vöröslencse ( 250 grammos szokott lenni)

1 db érett avocadó ( elvisel a saláta kettőt is )

1 nagy vagy két kisebb szem Lila hagyma ( nem vörös, lila! )

1 szem citrom

1 szem kápia paprika/ vagy pritamin vagy ha ez nincs pár szem koktélparadicsom.

olíva olaj, só, bors

egy csokor friss petrezselyem, vagy friss koriander

Elkészítés:

A vöröslencsét feltesszük főni egy kis kanál sóval vagy egy leveskockával. Nem kell beáztatni, sokkal hamarabb megfő, és talán kevésbé intenzív lencse íze van. Tíz perc alatt megfő, addig el is tudjuk készíteni a többi hozzávalót. A lila hagymát, a kápiát, paradicsomot és az avocadót apró kockákra vágjuk. Egy citrom levével és kb fél dl olíva olajjal összekeverjük. Apróra vágjuk a petrezselymet vagy a koriandert, és belekeverjük. Attól függ melyikkel szeretnénk ízesíteni az ételünket, vagy melyik van otthon. Mindkettő más ízhatást ad a kész salátának, próbáltam mindkét verziót, nagyon finom bármelyiket is választjátok.

Friss őrölt borssal megszórjuk, és sajtos pirítóssal tálaljuk.

UI: Az avocadóról tennék egy kis kiegészítést, és most nem a vitamintartalmát kívánom méltatni. Ez a Mexikóban őshonos, és mostanában igencsak felkapott gyümölcs mostanság egyes drogbárók újabb pénzkereseti lehetősége lett, mármint a kokacserjék helyett. Mert baromi drága, és kevés van belőle. A hirtelen megnőtt népszerűsége miatt Mexikóban és Dél-Amerika egyes részein konkrétan erdőket irtanak ki azért, hogy a helyükre ültetvényeket telepíthessenek. Ha én nem eszem avocadót valószínű nem fognak kevesebb erdőt kinyiffantani, de mindenesetre szolidarításból én ritkán fogyasztom. Szóval szeretem az avocadót, de már csak módjával.

 

Posted in Konyhatündér | Tagged , , , | Leave a comment

Raffaelló golyó és Bountys túrórudi golyó a karácsony utáni kajakómához

15781737_10211721584217985_4963180019795319125_nLezajlott a Karácsony, és ahogy az lenni szokott degeszre ette magát mindenki. Én annyira nem, lévén a cukorral készült édességek tiltólistán vannak az endometriózis miatt, úgyhogy ha bűnözni akarok többnyire magamat kell kényeztetnem. Szóval megkívántam valami olyan édességet ami hamar megvan, és a kalóriatartalma sem egetverő. Így készült el a Raffaelló golyó, és a túrórudi golyó. Bevallom az alapanyagokat csak érzésre kutyultam össze, de azért megpróbálok írni valami arányt, hogy aki szeretné utánam tudja csinálni.

Hozzávalók
50 dkg túró ( ez alatt neki se kezdj, mert ez a kis szenyó eteti magát)
10-15 dkg kókuszreszelék

20 dkg darált háztartási keksz, vagy darált zabpehely
ízlés szerint méz, xilit, barnacukor stb ( én kb tiz deka xilitet tettem hozzá, ez nyílván attól is függ milyen édes a keksz amit használunk hozzá)
1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A túrót összetörjük, majd hozzá adjuk az összes hozzávalót. (Én öntöttem hozzá fél deci házi tojáslikőrt, hát mit mondjak nem rontotta el, de ez persze kihagyható. ) Kis golyókat gömbölygetünk a masszából, és alaposan meghempergetjük kókuszreszelékben. Ez lesz a raffaelló golyó. A lényege, hogy tényleg aprók legyenek a golyók, mint az igazi raffaellónál, akkor fog jól kijönni a kókuszos íz. A csokis verzióhoz én negyed tábla étcsokoládét egy leheletnyi olivaolajjal megolvasztottam, és a golyók felét egyenként lemártottam.

Hűtjük, és esszük!

Posted in Egészség/Endometriózis, Konyhatündér | Tagged , , , | Leave a comment

Színház az egész világ és benne színész vagyok Én is.

15073542_1862400184005392_2712582219422855184_nReggel a telefonomat pörgetve a “kezem ügyébe” került egy cikk, miszerint Novák Erik, a Nyócker producere szereplőket keres új filmjéhez. A Ragadozók című websorozat hétperces részekből fog állni amikből végül egy játékfilm-hosszúságú történet áll majd össze. Témáját tekintve, a fiúk alá kívánnak szállni az alvilág sötét bugyraiba, abba a világba, ahol  “az egyetlen értékmérő a pénz.”

Még az első kávémat sem ittam meg, de bevallom azonnal “kinyílt a csipám”, mert felkeltette az érdeklődésemet a dolog. A témája miatt nagyon, és mert kiderült, hogy Erikék egy közösségi finanszírozású filmben gondolkoznak, amiben a már meglévő szereplők mellett ( Gryllus Dorka, Fátyol Hermina, Nagy Zsolt, Derzsi János és Árpa Attila) egy online casting videóval tulajdonképpen bárki jelentkezhet. Vicces csavar, hogy az általuk már ismert, sőt velük már forgatott színészeknek is szükséges ezt a kis egyperces casting videt elkészíteni lehetőség szerint úgy, hogy az általad megformálni kívánt figura is visszaköszönjön.

Ja igen ezután picit tovább ástam a storyban, és láttam, hogy már ezek a kis casting videk is eléggé viccesre sikerültek. Meghallgattam velük a Rádió Q-n készült interjút az elképzeléseikről, magáról az ötletről, és rájöttem, hogy én ebben benne akarok lenni. Lévén egy gengszter filmben csak van egy kis bunyó, vér, lila folt meg miegymás, na meg, ha a csajokat kell öltöztetni abban mondhatni otthon vagyok.

Kiderült, hogy a vágyam annyira nem is elrugaszkodott, mert az alkotói csapatba is várnak még tagokat. Nyílván öltöztetőként vagy sminkesként gondoltam, hogy (melegen) ajánlom magamat, bár a szövegíráshoz is lehet hozzá tudnék szólni ezt-azt. Sokáig szégyelt kőbányai származásom még a végén valahol előnyömre válna, talán emlékszem még egy két szlengre, meg figurára. Na meg ne felejtsük el, volt az életemnek olyan időszaka, amikor beleláttam az alvilág felső kasztjának szórakozásába és életébe, és még ha én nem is kértem belőle, de tanulni azt tanultam sokat.

Ámde a stábtagos jelentkezéshez egy regisztrációt ki kellett tölteni, viszont sminkes/stylist opció nem volt, színész viszont igen. Oké, Balázsékkal a KészÁtverésben kétszer is eljátszottam a gaz csábítót, A Dr Mogács meg egyszer megerőszakolt ( 3.36-nál keressetek:

és egyéb szerepekben is tetszelegtem már a kamera előtt ( vacsoracsata, pókerstars, konyhafőnök )

Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő nem? Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében. Nem? Nyílván nem Gryllus Dorka babérjaira török, de ha már így alakult kitaláltam egy castingvideót, felvettük, feltöltöttük, és ha a sors is úgy akarja, lehet az életemnek lesz egy olyan szakasza, hogy picit én is “ragadozó” leszek. :)

Ti mit mondtok? Hm? Benne legyek?

 

 

http://palyazat.indavideo.hu/video/154_lett_maradhat_D_Motto_nyevtudas_szukseges

 

Posted in Média megjelenések | Tagged , , , | Leave a comment

Kenni, vagy nem kenni, azaz miért néznek engem mindig fiatalabbnak a koromnál.

Egyszer már írtam a kozmetikumokról.

Itt bővebben is kifejtettem miért fontos az, hogy milyen készítményeket kenünk a bőrünkre, és mik azok az ártalmas anyagok amiket nap mint nap akaratlanul bejuttathatunk a szervezetünkbe, ha nem figyelünk oda.

http://www.banovicsmarcsi.hu/az-endometriozis-es-a-kozmetikumok/

Érdemes ezeket komolyan venni, mert az egy dolog, hogy esetleg idő előtt fog a bőrünk megöregedni, vagy a hajunk kihullani, de sajnos az esztétikai problémák mellett sokkal komolyabb bajok forrása is lehet.  Az egyik mumus, amiről már írtam korábban, de nem győzöm hajtogatni, a parabének.( A parabént leggyakrabban metilparabén E218, etilparabén E214, propilparabén, butilparabén néven találhatod meg a csomagoláson. )

A legújabb vizsgálatok szerint az arckrémekben, dezodorokban is megtalálható parabén nevű vegyületek egyértelműen kimutathatók a mellrákkal diagnosztizált nők szövetmintáiból. A gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve, mert az immunrendszerük még nem fejlődött ki teljesen. A gyerekek bőre sokkal érzékenyebb a felnőttekénél, több mérgező anyag szívódik fel rajta keresztül. Ki kell ábrándítsam azokat, akik azt gondolják ha egy terméket a Tv-ben láttak reklámozva, akkor az már csak jó lehet. Sajnos nincs pozitív összefüggés, így aki valóban tiszta termékeket szeretne használni, vennie kell a fáradtságot, és utána kell olvasni a dolgoknak, mint, ahogy én is tettem. Megnyugtatlak kedves olvasó, ha már itt jársz nálam, nem kell tovább kutakodnod, én szívesen megosztom amit tudok, és megmutatom a saját kedvenceimet. Az előző bejegyzésemben, a Dm-ben is kapható Alverde termékcsaládot mutattam be, amiket én nagy előszeretettel használok. A szájvíztől elkezdve, a szappantól, egészen a sminkszereken át. Nyílván nem mindegyik terméke jött be, hogy írjak valami rosszat is, a golyós dezodorjaik elég gyengék, az alapozója nem fed erőssen, a napteje pedig katasztrófa, mert tök fehér, és amikor magadra kened a bőr nem szívja be, és elkenni sem lehet. A többi viszont tényleg klassz, kísérletezzetek velük nyugodtan. Ezek tényleg vegyszermentesek, és az áruk is elérhető.

Ami még fontos, hogy a bivalyerős mű illatanyagokkal dúsított kozmetikumok után, van aki furcsának találhatja a bio termékek állagát, illatát. Ezek sokkal gyengédebb, természetes, sok esetben natúr vagy gyógynövény illatúak. Én kifejezetten kedvelem ezeket az illatokat, de van akinek eleinte furcsa lesz. Nyílván a vegyszerekhez szokott hajunk, bőrünk is kezdetben tiltakozni fog a váltás miatt, én például vagy egy éven át szenvedtem a hajammal, és kísérleteztem, hogy melyik termék a nekem megfelelő. Mostanra viszont úgy magára talált, hogy nő mint a gomba, szóval megérte kibekkelni.

Ha valaki méregtelenítésbe kezd, akkor sem azonnal lesz meg az eredménye, sokszor például kipattog az arc, ez bizony amiatt van, hogy távoznak belőlünk a mérgek.  Itt is türelemre van szükség, de higgyétek el, megéri a váltás.

A kedvenc arc kencéimet, krémeimet, lemosóimat, a Phi kozmetikum manufaktúrája gyártja.12630973_10208562301197884_545498462_o

Azt hiszem sokat elmond, hogy Spanyol zarándokutam több mint egy hónapos “sétájára” nem vittem magammal semmilyen kencét, egy pici Phi arcápolón és egy carmexen kívűl…És szinte minden nap megdicsért valaki, hogy mennyire gyönyörű a bőröm. A másik nagy kedvencem a vadrózsa varázs szemkörnyékápolójuk, ezzel páldául hetente 2x kenem be az érintett területet. Fantasztikus, természet álltal inspirált, szívvel lélekkel készült. Mindenkinek ajánlom.

13507170_1124771810897423_928636110434180167_n

A Caminon a piperéimmel

A másik nagy kedvencemmé lépett elő nemrégiben az Yves Rose termékcsalád. A samponjaikat dícsérték sokan, így azzal a céllal mentem, hogy ebből vegyek két fajtát, amit kitesztelek magamon. Az ára is teljesen korrekt, a nagy 400 millis sampont vettem 890 ftert. Csináltattam törzsvásárlói kártyát is, ami miatt a következő vásárlásomkor, kaptam ajándékba egy szempillaspirált, és ezentúl rengeteg termékhez kedvezményesen juthatok hozzá. A testápoló amit ekkor vettem, már szintén 40 százalékkal olcsóbban kaptam meg,  egy álom, imádom. A következő amit megveszek majd a golyós dezodorjuk lesz, ez is paraben, és minden vegyszertől mentes, és alig kerül többe mint a drogériák roskadó polcain megtalálható vegyszeres társaik. Ja, és mi az amit én minden nap megteszek a bőröm szépségéért? Egyszer sminkeltem egy hetven éves nénit, akinek valami fantasztikus bőre volt. Ő azt mondta minden reggel, és este jéghideg vízzel arcot mos. Én addig ezt csak esténként tettem, azóta bevezettem a reggeli arcmosást is. Mert tudjátok, a kevesebb néha több.

15139760_10211323630869400_1910637601_n

Kincsek az Yves Rochertől

 

Posted in Egészség/Endometriózis | Tagged , , , , , , | Leave a comment

Kínai pirított zöldséges tekercs. Kicci, óccó.

Kínában éltünk két évet, és szégyenszemre egy receptet sem írtam nektek, pedig higgyétek el, a kutyán kívűl is van ám rengeteg ízletes ételük. Íme egy zöldségekkel turbózott ázsiai finomság. Pirított zöldséges sült tekercs édes savanyú mártogatós szósszal.

14805599_10210991185478473_1719065173_nSzokták ezt vietnámi vagy tavaszi tekercsnek is hívni, nyilván nem én lennék, ha nem télen írnám meg a tavaszi tekercs receptjét. Bonyolultnak tűnhet, de nem az, és nagy előnye, hogy hamar elkészül. És emmellett, ahogy ők mondanák: kicci, óccó.

Amire szükséged lesz:

summerroll 001

rizstészta (ez pont vietnámi, de a lényeg a rizstészta maga )

-rizstészta lapok ( ázsia centerben, nagyobb hipermarketekben kapható. Én olyan 450 ftot fizettem egy csomagért, nekünk kettőnknek négy vacsorára elég volt. Plusz jó hír, hogy a rizstészta gluténmentes, mert a rizs ugye az. )

-töltelék: lila/fehér káposzta, répa, hagyma, lila hagyma, zsiradék, szezámolaj

A hagymát apróra vágjuk, olíva olaj és szezámolaj keverékén megdinszteljük, hozzá adjuk a reszelt sárgarépát, és a káposztát. Sózzuk, borsozzuk. Együtt pirítjuk, puhulásig. pici szójaszószt önthetünk rá, de vigyázzunk vele, mert elég sós.

A rizstészta lapokat egyesével belemártjuk meleg vízbe ( én egy mélytányérba tettem vizet, és abba merítettem meg) A tészta így annyira felpuhul, hogy lehet vele dolgozni, egyébként rugalmatlan, törik. Ezután nedves konyharuhára tesszük. Amikor a rizstészta megpuhul, tegyünk 1 evőkanálnyi zöldséget a tészta első 1/3 részéhez. Ezután csavarjunk rajta egyet, majd a két merőleges oldalát hajtsuk be. Ezután tekerjük bele teljesen a tésztába a zöldségeket. Közben már hevíthetünk is egy kis olajat, amibe beledobjuk a megtöltött tekercseket, és pirulásig sütjük mindkét oldalát.

Édes savanyú, vagy chilis szószba mártogatjuk, de aki fokhagymás tejföllel magyarosan kívánja, az sem ront az élményen.

 

 

 

 

Posted in Konyhatündér | Tagged , , , | Leave a comment

Görög muszaka húsmentes verzióban

Volt itthon két szottyadt padlizsánom, fel akartam használni valamire. Gondoltam egyet, és elkészítettem a görög muszakát Marcsi módra, vegetáriánus változatban, a húst lencsével váltottam ki. Olyannira ízletes lett, hogy azóta be is illesztettem a repertoárba, és a második alkalommal készítettem róla pár fotót is, hátha más is kedvet kap az elkészítéséhez.

15151081_10211312840359644_1388564562_n

Hozzávalók: Burgonya, vöröshagyma, lencse, fokhagyma, padlizsán, paradicsom, tejföl vagy görög joghurt, sajt, tojás. (A görög joghurtot a Lidl-ben veszem, Pilos, sajátmárkás. Nagyon jó áron van, és valami isteni finom krémes. Sütikhez is nagyon jól muzsikál.  )

Elkészítés: A lencsét beáztatom pár órára. A krumplit sós vízben megfőzöm. Ha kihűlt meghámozom. A padlizsánt hosszú szeletekre vágom, megsózom és grillserpenyőben kevés olíva olajon mindkét oldalát picit megsütöm. Egy nagyobb szem hagymát apró kockákra vágok, és zsiradékon megdinsztelem. Hozzáadom a kockákra vágott paradicsomot ( 3 szemből készült nálam) és a beáztatott lencsét. ( ez nálam 30 dkg volt kb) Megfűszerezem őrölt fahéjjal, római köménnyel, oregánóval, cayenne borssal ( sima is jó) szerecsendióval, és sóval. ( tudom, nem a legegészségesebb a leveskocka a benne levő transzzsirok miatt, de én dobtam bele egyet, mert még nem tudtam leszokni róla ) Felöntöm annyi vízzel ami ellepi, és lassú tűzön főzöm 20-25 percet, a lencsének majdnem teljesen puhának kell lennie.

Downloads29

Ha a lencse kész olajozott tepsiben elkezdhetem a rétegezést. Karikákra vágott főtt krumpli, enyhén megsózva, mehet rá a lencsés paradicsomos pép, erre pedig a padlizsán szeletek. Fokhagymával ízesitett joghurttal( nagy doboz) amibe beleütöttem egy egész tojást, megkenem. Bors örlővel megkínálom egy kis borssal. Megszórom sajttal, ez ki is maradhat, én például csak a tetejére tettem, de el nem rontja, csak tartalmasabb lesz tőle. Majd mehet a rétegezés újra. Burgonya, lencse, padlizsán, joghurt.

Sütőben 180 fokon fólia nélkül sütöttem  vagy 25 percet, aztán a sajttal megszórva még kb 10 percet, a sajt pirulásáig. Fokhagymás görög joghurttal tálaltam, melegében fogyasztva.

 

 

Posted in Konyhatündér | Tagged , , , , | Leave a comment

Körtés meggyes mákos sütike a büntetlen élvezetekért

14012212_10210353740302742_171102137_n

Almás-mákos, nem turmixolt verzió

Csináltam egy almás mákos köles sütit, ami nagyon jól sikerült, ezen felbuzdulva megpróbáltam kicsit cifrázni a dolgokat, ha már nyár és gyümölcsszezon, megpróbálkoztam a Körtés-meggyes-mákos verzióval. Annak ellenére, hogy kvázi egy “mindenmentes” sütemény, olyannyira menő volt, hogy lefotózni sem tudtam, mert pikk-pakk elfolyott. (Újabb ok, hogy holnap nekiálljak újra. )

Amellett, hogy nem tartalmaz sem tojást, laktózt, zsiradékot, cukrot, és glutént sem, a másik előnye az, hogy viszonylag könnyen elkészíthető, és elronthatatlan sütemény.

A recept:

1,5 bögre köles

1,5 bögre mák

1 bögre aszalt vörös áfonya ( az eredeti recept mazsolát használt)

3 szem körte, és fél üveg magozott meggy

3 dl víz, 2 dl meggylé

ízlés szerint méz.

Elkészítés:

A megmosott kölest az aszalt vörösáfonyával és a mákkal összekeverjük. Én már eleve a tepsiben kevertem, hogy ne koszoljak. ( a tepsit kikenhetjük egy kis kókuszolajjal, hogy ne ragadjon, és könnyebb legyen elmosni) A megmosott és felkockázott körtéket a meggyel a vízzel, a meggylével és a mézzel összeturmixoljuk. (A turmixolás el is maradhat, ha elég apróra vágjuk a gyümiket. ) Ezzel nyakonöntjük a mákos egyveleget, összekeverjük, és előmelegített sütőben 200 fokon kb 40 percet sütjük. Akkor jó, ha a villát beleszúrva már nem folyós a desszert. Kicsit hűlni hagyjuk, felkockázzuk, és ehetjük.

Posted in Egészség/Endometriózis, Konyhatündér | Tagged | Leave a comment

Camino after kotyogósból főtt jegeskávéval

775Nyári kánikula tombol. Négy napja értünk haza a zarándokútról. Terveink szerint ma itthon maradunk, és élvezzük rég nem látott kis otthonunk hűs, komfortos örömét. Chiil out üzemmódban hangolódunk vissza ebbe a másik valóságába, és próbáljuk megzabolázni azt a rengeteg érzést ami kavarog bennünk.
Még a Caminót járva határoztuk el, hogy a most megszerzett állóképességünket megpróbáljuk megtartani. Már szinte hallom Andris dorgálását. “Tedd vagy ne tedd, sohase próbáld!” Yoda híres mondata tükrében természetesen nem megpróbáljuk, hanem megteszünk minden tőlünk tehetőt érte. Már csak azért is, mert a rendszeres testmozgás nem csak a testnek tesz ám jót, a léleknek is gyógyír. Energiát, önbizalmat, új lendületet ad. Endorfin, meg ilyesmik. Ez tény. Én is tudom, te is tudod, tudósok is megmondták. Szóval nem lustulunk, megtartjuk a formát. Futunk. Egy szigetkörnyi táv jó kis mély erdei homokban, a nappali forróság előtt. Jó a kezdet, mert a már jól ismert erdei úton sokkal jobban megy a kocogás.
Futás, frissítő zuhany, és a reggeli friss kávém gondolata is földöntúli boldogsággal tölt el.

Felteszem főni a vágyott feketét. Isteni érzés ez, egy olyan zarándoklat után, ahol A. a delikvens imádja a friss kávét. B. a delikvens imádja a friss kávét nem kapkodva, nyugodtan meginni. Nagy érzés bizony, a kapkodó, sötét, minden nap máshol ébredő álmos hajnalok, a jó esetben nescaféval, ám sokszor “üresen’ induló, reggelek után.

Nem, nem a négy éve kapott kapszulás masinából készítettem. Amióta megtudtam, hogy a kis cup-ok, amikbe lefőnek nem lebomlóak már ritkábban használom, mondhatni kivételes alkalmakkor. A Caminóról hazaérkezésünk utáni reggel például kivételes alkalomnak számít, ezért is abból terveztem az első csésze hazai feketémet inni. Nagy reményekkel indítottam be, de a masina azzal örvendeztettett meg, hogy orrán száján ontotta az illatos nedűt. Nem elég, hogy kávém se lett, de takaríthattam is utána. Mintha csak meg akart volna erősíteni abban a gondolatmenetemben, miszerint manapság az ilyesmik rövid távra vannak tervezve. Mikrók, mosógépek, vízforralók, (kávégépek ugye) véreznek el pár év használat után. Kicsit káromkodunk, húzzuk a szánkat, de már-már szinte megszokva ezt, rezignáltan tesszük szét a kezünket, nincs mit tenni megyünk és veszünk másikat. Mert a garancia pont lejárt ( ki van ez találva kéremszépen) , mert a szerelés többnyire nem megoldható( ó, sajnáljuk de nincs hozzá alkatrész) vagy javítható de annyiba kerülne helyrepofozni, hogy a vége minden csak nem kifizetődő. Szerencsére mindig lesz valami akciós, vagy újabb kiadás, netán még hatvanhat újabb szín azokból a kütyükből, hogy örüljön is kicsit az a hülye drága vásárló…Erről azért gondoskodnak nekünk a nagyok, onnan fentről. Nekünk, a kis szorgalmas hangyáknak, akik hordjuk a fizetéseinket. Nekik. Meg az élelmiszeripar ízfozókkal, növekedési hormonokkal operáló nagykutyáinak,  a kozmetikaipar kőolajjal, és olcsó mérgekkel kutyuló cégeinek, meg az egyre dagadó pénztárcájú gyógyszercégeknek.
Meg a… Gondolataimból felráz a jó öreg kotyogós megnyugatató halk sipítása. Hosszúra főzöm, és egész napra elosztva két három alkalommal kortyolom el. Ki is élvezem minden pillanatát. tejjel iszom, a spanyolok ezt Caffe con lecche-nek hívták.
A nagy melegben éhes sem vagyok. Csak bekapok egy paradicsomot a kertből, belemajszolok a tegnap készített friss újhagymás körözöttbe, majd újra elfoglalom magam. A testem a hőségtől le van lassulva, de a gondolataim szélsebesen cikáznak. Akarva-akaratlanul szívom be az információt az itthoni léttel kapcsolatban.

Aztán leülök a géphez, és megint átnézem a Caminos képeket. Mindig megrökönyödöm ilyenkor.Ekkor szembesülök csak igazán, mennyi mindent láttunk, mennyi szép helyen jártunk. Egy fotót keresek, megígértem Zsoltnak, hogy átküldöm. Zsolttal Santiagoban ismerkedtünk meg, majd a Finisterráig tartó kilencven kilóméteren át együtt folytattuk a zarándoklatunkat. Sokat filozofáltunk, még többet beszélgettünk, nevettünk, és hallgattunk együtt.

A képkockák lapozgatása közben megrohamoznak az emlékek. Szerencsére, mert közben kizökkenek és elfelejtkezem a mi legyen a vacsora kérdésköréről, a csekkekről, a vízaknáról ami beömlött és ki kéne ásni, az autó leszakadt kipufogójáról, a fűről amit le kéne vágni. Közben elfelejtkezem a globális felmelegedésről, a rengeteg erőszakról, a hatalomért folytatott háborúkról, a menekültekről, a családokat megnyomorító komoly betegségekről. Közben nem gondolok a tengernyi gonoszságra, és igazságtalanságra sem,  ami körbeveszi az emberiséget.
Megtaláltam a képet, hála a modern technikának, már Zsolt virtuális póstaládájában van, Székelyföldön.
13649424_10210015059515934_321107701_nNagyon meleg van. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaparom a Turmixgépet. A jégkockák amit két napja csináltam már dermedten várják, hogy felhasználjam őket. ( micsoda hasonlat :) )
Összerakom a kis masinát, pár éve vettük. Átfut az agyamon, már több hónapja nem használtam. Basszus, remélem működik. Gondolataimba merülve pakolom a jeget, a tejet, a maradék lefőzött kávét. Meghintem fahéjjal.
Beindítom a gépet. Működik.

Elmosolyodom.  Talán nincs is itt akkora probléma…
Behunyt szemmel belekortyolok a jegeskávémba.

Van még remény…

Posted in Lélek, Nincs kategorizálva | Tagged , , | Leave a comment

Hogyan került Leia hercegnő kezébe púderecset?

A családomtól, és a barátaimtól sokszor hallom ezt: “Veled aztán mindig történik valami.”

Hát tegnap ez történt.
Mese a kezdő sminkes leányról. …avagy hogyan került Leia hercegnő kezébe a púderecset?

Hol is kezdjem? Tudjátok, fejben már készülök a májusi Filmes sminkvizsgámra. Ki kell találnunk egy izgalmas karaktert, és öt óra alatt tetőtől talpig megalkotni úgy, hogy három, de inkább négy tanult technika szerepeljen közben. Ja, és zombit ne csináljunk, mert az unalmas. ( Jojo értem én, hogy néha sokat beszélek, és hogy a púderecsetet még oké, de Leila hogy jön  ide, de higyjétek el, a történethez hozzá tartozik.)

Öcsém kisfiának negyedik születésnapját ünnepeltük családi körben, ahol anyumék szomszédja, és a család barátja Erzsike is ott volt.  ( Nem direkt csinálom, komolyan, de ez is fontos tényező. :) ) Kiderült, hogy a fia Pisti, pont odaköltözött a kis varrodájával és alkotó műhelyével, ahol az én Sminkiskolám van. Pisti is a család barátja, így még jót kacarásztam is magamban, mert a személye pont pár nappal ezelőtt ugrott be. Naná, hogy amikor a kigondolt karakterem ruháján gondolkoztam, illetve azon, hogy valósítjuk meg.
12980880_10205907427157333_446806428_o(1)Hát innentől felgyorsultak az események, mert Pistivel le is egyeztettük, hogy a következő oktatási napomon beugrom hozzá, hogy ötleteljünk a ruházat ügyében.( A karaktert szándékosan nem említeném, majd május közepén megtudjátok.)
Ekkor kérdezte meg Pisti, hogy elvállalnám e egy általa szervezett divatbemutatón való sminkelést. Egy környezetbarát ruhákat felvonultató rendezvény volt, ami külön öröm volt mert szívügyem a téma.
Persze kicsit izgultam, hogy fogok helyt állni, de szerencsére gördülékenyen ment minden, legalábbis ami a mi munkánkat érintette. Volt bennem egy kis félsz, ami a kezdők megítélése kapcsán hallott esetek miatt alalkult ki. Szerencsére a sminkes társam profi, és nagyon kedves volt, ráadásul kiderült, hogy ő is abban az Iskolában végezte a maszkos képesítést, ahol én a májusi vizsgámra készülök. ( Tehát kaptam egy újabb jelet arról, hogy jó úton járok. )

Tíz modellt és a műsorvezetőt sminkeltük ketten- a sminkeket tekintve a natúr természetes vonalon mentünk,  és volt egy szuper fodrászunk is. Hat divattervező kollekcióját mutatták be a lányok. Már az utolsó simításokat végeztük a sminkekben, amikor belibbent az egyik tervező hölgy a sminkes-hajas szobácskánkba. Mivel angolul és magyarul nem beszélt a verbális kommunkiáció nyelvével élt, és kedves mosoly mellett kihúzott az előtérbe, egyenesen Pisti elé. Majd odatessékelte az egyik asszisztensét is, akivel lefordítatta a vágyát. Mégpedig azt, hogy én vegyem fel az ő egyik ruháját, és vonuljak végig a kifutón. Rém kellemetlen, mert sminkesként jöttem, tehát aként is kellene a színfalak mögött is dolgoznom, a divatbemutató alatt, nem pedig ruhákban lejteni a modellekkel. Nem mintha derogálna a modellkedés, félre értés ne essék, aki nem tudná, régen is történt már velem ilyen, de hát akkor is…

Marcsi divatbemutato
Sajnos nehezen mondok nemet, és amikor a kedves hölgy a kezét összekulcsolva esdeklő tekintettel nézett ránk, már nagyon nem tudtam mitévő legyek.
Kérdőn néztem Pistire, ő a nőre, a nő rám. További kérlelés, és egy kis tanakodás után- amikor kiderült, hogy a hölgy kollekciója az utolsó kör a hatból, és a sminkelést nem hátráltatná, rábólintottam. Hát így történt, hogy a backstage-ben, egy Leia hercegnő kapucniban púderozta a gyönyörűséges felhőkarcoló magasságú leánykákat, majd az utolsó körre ő maga is bepattant.

Posted in Vegyesbazár | Leave a comment

Visszakaptam az önbizalmam, avagy tanulni sosem késő.

14 évesen, amikor a pályaválasztásra került a sor, még egy nagy gyerek voltam. Minden héten más foglalkozást képzeltem el magamnak. Addigra túl voltam már a régész, a nyomozó, az építész, és többek között a színésznő leszek korszakaimon. Érdekes, bár éretlen voltam, de egy valamit mégis biztosan tudtam, hogy gimnáziumban nem szeretnék tovább tanulni. Úgy kalkuláltam, hogy a szakközépben ugyanannyi idő alatt, megkapom az érettségit, de lesz mellé egy szakmám is. Hozzáteszem, már akkor tudtam, hogy az érettségi után dolgozni fogok,  tehát nem gondolokoztam a későbbi tovább tanulásban. Bár nem vagyok túl öreg ( mihez képest) az egyetem akkor még nem is volt akkora elvárás, mint manapság. A család anyagi körülményei miatt sem akartam, hogy 18 éves korom után továbbra is az öcsémmel egy szobában lakjak és kispénzű szüleimmel tartassam el magam.

A család, és az osztályfőnöknőm nyomására a ruhaipari technikum mellett döntöttünk, de az én szívem, az akkori lakásunkhoz közeli vendéglátóipari iskolához húzott. Persze ez senkit nem érdekelt, vagyis ők azt gondolták jónak-jobbnak. Nyögvenyelősen, de letoltam a sulit. Meglett az érettségi, és varrónő lettem, de a szakmában egyetlen percet sem dolgoztam, a mai napig sem. Persze ártani nem árt, hogy átlátom az anyagok minőségét, konyítok valamit a divattervezéshez is és ha kell felvarrok egy függönyt vagy nadrágot, de ennél tovább nem nagyon mentem. ( eddig :))
A szakközépiskolai tanulmányaim után később egy felsőfokú irodavezető tanfolyamot is elvégeztem, munka mellett, az angolomat is csiszolgattam, de ahogy teltek az évek, egyre inkább kezdtem hátrányát érezni annak, hogy nincsenek komolyabb tanulmányaim.

Nem is annyira szakmai okokból, ugyanis menet közben belecsöppentem a modellkedésbe, ahol ez pont nem volt feltétel. Maximum a jó kommunikáció, kedvesség, rugalmasság, és a szép mosoly. Ezekkel nem volt gondom, így hosszú évekig fotózásokkal illetve hoszteszkedéssel statisztálással tartottam el magam, de a lelkem egyre inkább szomjazott a tudás általi megbecsülés után. Míg a munkám során az emberek ( na jó főleg a férfiak) körberajongtak, és bókok özönét kaptam, a sors iróniája, hogy mégis egyre frusztráltabb lettem. Egy idő után zavartak a dícséretek, nem tudtam a külsőmre adott kedves szavakat sem kezelni. Mindig hálás voltam, ha valakitől nem csak a külalakomra kaptam dícséretet, na de egy hosztesz ugye ne csodálkozzon, ha a külsejére kap elismerő szavakat. Egy szó mint száz, sikeresen epítettem le az önbizalmam, méghozzá a saját magam alkotott szereotípia okán.

“Nem tanultam tovább, nem vagyok elég jó.” -gondoltam.

A munkámat szerettem, rengeteg színes egyéniséggel ismerkedhettem meg, sokat utaztam, és bár az élet iskoláját jártam, mégsem volt felhőtlen az örömöm. Sokszor csak valami buta kirakatbabának éreztem magam. Mindenki megmustrálhatja, epekedhet érte, vagy otromba megjegyzéseket tehet, irigykedhet rá, a szemébe mosolyogva a háta mögött akár kritizálhatja.

“Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted. “Joanne Kathleen Rowling

A jövő is egyre inkább foglalkoztatott, folyamatosan a merre továbbon járt az agyam, és irigyeltem azokat akik már fiatalon tudták mi lesz a hivatásuk.
Elmentem a kommunikációs főiskolára érdeklődni, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy ez az utam, még egy felesleges papírra pedig nem volt szükségem. Pláne nem, ha négy év alatt, és jó sok pénzért tudom azt megszerezni. Közben telt az életem. Szakítások, csalódások, örömök, események sorozata. Vártam a jeleket, vártam az áttörést, mert én nem csak egy szakmát, de hivatást kerestem. Olyat, amit szívvel lélekkel tudok csinálni, amivel esetleg mások életét is jobbá tehetem.
Az újságíró iskolának nagy örömmel vágtam neki, de az élet és Kína közbeszólt, a második félévet már nem fejeztem be. A sors fintora, hogy aztán már nem is bántam, mert egyre jobban belekóstolva a média, és a mai újságírás világába rájöttem, hogy talán mégsem nekem találták ki.  Őszintébb, egyenesebb ember vagyok annál, és kevésébé vagyok törtető, mint ami sok esetben a fentmaradásomhoz szükséges lett volna.
…Tovább emésztettem magam, csak már nem itthon, hanem Kínában.
Továbbra is érdekelt az írás mint olyan, az egészséggel kapcsolatos dolgok, a szappanfőzés vagy a sütés-főzés magasabb szintekre emelése irányába is szívesen tettem volna lépéseket.
Ekkor sodorta elém a sors a sminkelést, ami ha belegondolunk hosszú évek óta a szemem előtt volt, de sosem gondoltam rá szakmaként, amit elsajátítanék. Fotózásokra, reklámfilmekre, rendezvényekre számtalanszor sminkeltek engem. Mint egy tudásra szomjazó Nőt érdekelt a dolog. Figyeltem az eszközöket, alapanyagokat, sorrendeket, trükköket és kérdeztem. Szerettem sminkelni magam, és barátnőket is sokszor én szépítettem meg egy-egy buli előtt, és jó gyűjtögető módjára rengeteg kelléket beszereztem hozzá. Később előfordult, hogy low budget-es fotózásokon én segítettem ki a fotósokat és sminkeltem ki a modelleket. Imádtam játszani a színekkel, a formákkal, kvázi varázslásként tekintettem rá, de még ekkor sem merült fel bennem, hogy ebben az irányban is elindulhatnék.
“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”
(Albert Einstein)
IMG_20150701_170649_1435744270693_1435806987540Aztán jött Kína, ahol olyan lehetőség hullott az ölembe, ami nem jön minden sarkon, és ami mellett már nem lehetett csukott szemmel elmenni. Egy magyar divattervező lányon keresztül belekóstolhattam a kínai divatvilágba, és fotós aszisztensként illetve sminkesként is kipróbálhattam magam. Szinte azonnal mélyvízbe ugrottam, az Amerika Forever 21 nevű ruhamárka kampánysminkjeit kellett elkészítenem, 21 híres kínai modellt, énekest, dj-t, divatbloggert kellett még szebbé varázsolnom. Nagy volt a nyomás, majrézam, hogy vajon elég jó leszek-e. Más sminkesek, rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött is izgultak volna, hát még én, a kis hosztesz-irodavezető-varrónő-blogger. Az a két hét viszont rávilágított arra, hogy tulajdonképpen én ezt élvezem. Annak ellenére, hogy az első munkanap előtt az izgatottságtól nem aludtam szinte egy percet sem, jól vettem az akadályokat is, így nem volt kérdés, hogy a tanulmányaimat ki kell terjesztenem ez irányban.

IMG_20150703_151005_1435908008594Online kurzusokkal kezdtem, majd ha nem lett volna elég jel, ami erre az útra terelt volna,kisvártatva egy újabbat kaptam. Véletlenül jött velem szembe annak az iskolának a hirdetése, amit végül szinte a hazaköltözésünk után el is kezdtem. Nem elég, hogy itt van egy köpésre hozzám, pont akkor indult, amikor mi hazaértünk, az utolsó helyet sikerült a csoportban megszereznem, ráadásul tavalyi árakon. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy elkezdtem, a társaság csúcs, a tanáraink brilliánsak, és minden percét élvezem.
Ja, és ha nem lenne elég jel, évekkel ezelőtt nyertem egy sminkes könyvet, aminek akkoriban nem tulajdonítottam ekkora figyelmet. Az egyik tanárom szerint ez a “Sminkes-Biblia”, és már nem is lehet kapni Magyarországon, csak antikváriumokban.
“Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.”
(Paulo Coelho – A Zahír)
12987910_10209228301287470_1103512223_nAz már csak a non plus ultra, hogy már egy hónapja jártam a sminkiskolába, mikor egy barátom, aki Gödöllőn tanár átugrott hozzám beszélgetni. Tőle megtudtam, hogy most indul egy OKJ-s cukrász képzés itt az iskola keretein belül. Nagyon profi, nem üti a másik tanfolyamot, és a ráadás, hogy ingyen van. Már másnap töltöttem is ki a jelentkezési lapot, egy hónapja koptatom az iskola padjait, és ha minden jól megy jövőre cukrász is leszek.

Milyen vicces, hogy évekkel ezelőtt csak vártam az ihletet ezügyben, kerestem önmagam, most pedig ömlenek rám a lehetőségek…”Már megint a régi séma jött be. “Legyél türelmes. Mindennek eljön az ideje.”

Ezt a türelem izét még tanulnom kell.

‘A lélek is csak úgy emelkedik a józanság tisztább világihoz, ha a tudományok és ismeretek tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának.

Berzsenyi Dániel

 

 

Posted in Vegyesbazár | Tagged , , , | Leave a comment