Egy beszélgetés során valaki megkérdezte tőlem, mit takar az, hogy hiszek az angyalokban. Nehéz az ilyesmire röviden válaszolni. Hosszabban valahogy így…
Nagyon rég kezdődött, arra már nem is emlékszem, hogy ki által. Talán nagymamámtól hallottam róluk először. Az is lehet, hogy be volt már a tudatomba épülve, mint a velem született optimizmusom is. Ki tudja, nem emlékszem kristálytisztán.
Az biztos, hogy amióta az eszemet tudom hittem a létezésükben. Be kell valljam fiatalon sokszor vissza is éltem az őrangyalom “türelmével”. Volt hogy felelőtlen voltam, és megdolgoztattam szegényt. Egyébként ebben, mármint az őrangyalok létezésében tíz évvel ezelőtt erősített meg a hitemben az élet. Azóta az angyalokkal való kapcsolatom sokkal erősebb lett, és többet is foglalkozom a dologgal. Ekkor történt, hogy fogtam magam, kimentem Indiába, és hat hetet töltöttem Mumbaiban. Igazából mondhatni a modellkedést “levezetni” mentem, 29 éves voltam már, és nagyon kerestem önmagam, illetve azt a hivatást, amivel a szépségiparból kilovagolva végre önmagam lehetek. India jó ötletnek tűnt, a jóga hazája, spirituális, meleg van és még az india kaját is imádom. Szinte gondolkozás nélkül vágtam bele. Nem is bántam meg, de az biztos, hogy életem egyik legnehezebb hat hete kerekedett belőle. Egy indiai ügynökségnek dolgoztam modellként és főleg kiemelt statisztaként az indiai színészek mellett, amit egyébként sokkal jobban élveztem is. Sokat tanultam az életről de nem kevés negatívum ért. Többször megloptak, az ügynökség sem akart kifizetni, meggyűlt a bajom az indiai kasztrendszerek kezelésével és a nagy “számmal” is. Indiában egy nő ne nagyon kérdőjelezzen meg dolgokat, vagy kérdezzen rá bármire ami a férfit kompromittálhatja. Teher alatt nő a pálma mint tudjuk. Akkor szenvedtem sokat de inkább örülök, hogy volt ez a fejezete az életemnek, mert tényleg rengeteget erősödtem. Szóval nehéz volt az egész hat hét, de a hab a tortára, vagy inkább már a koktélcseresznye,- és itt jönnek képbe az angyalok- Indiai tartózkodásom utolsó előtti napján került fel. Ezen a napon történt incidens volt az, ami óta szentül hiszek az őrangyalok létezésében. Nem beszéltem még nyílvánosan erről a kis történetemről senkinek, sőt sokáig csak két barátnőm tudta, és most sem szeretnék a részletekbe merülni. Maradjunk annyiban, hogy ott, akkor egy hajszál választott el attól, hogy az egész életem romokba dőljön. Akkor azon az estén nem csak a -hogy fogalmazzak szépen- molesztálás, de az erőszakos halál szele is megérintett. Annyira szürreális volt, ahogy az egészbe belekeveredtem, és az is, ahogy végül “megúsztam”, hogy más magyarázatot nem tudtam, tudok a mai napig mint, hogy az angyalaim velem voltak, és segítettek nekem. Tudom, ez egy eleve szkeptikus valakinek így nem biztos, hogy érthető, de ők nem is hiszem, hogy eddig eljutottak az olvasásban. :)
Azóta sokkal komolyabban veszem az angyalokat, többször beszélek hozzájuk. Van amikor hangosan, van amikor csak magamban. Néha gyújtok angyalgyertyát is, ha van valami helyzet amire megoldást várok, vagy amiben nem találom a kiutat. Egyébként már nem is konkrétan valamit kérek, csak elmondom a szituációt, és azt kérem segítsenek a nekem a legjobb megoldásban. Néha akkor is gyújtok nekik gyertyát ha jó kedvem van, vagy boldognak érzem magam, hogy megköszönjem amim van.
Egyébként is ilyen hálás típus vagyok. Minden apróságnak tudok örülni, és sokszor köszönöm meg azt amim van.
“A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg Kell Tanulnod. ” Osho
Ha el kell őket képzelnem, hol kis duci kis puttóknak gondolom őket göndör hajjal, néha kecses nőies alakoknak gyönyörű színes szárnyakkal, vagy pedig csak egy fényes gömbnek. Fogalmam sincs hogy néznek ki, hol élnek, úgy a dolgok realista része egyébként sem érdekel. Ami biztos, hogy amit kérni szoktam az többnyire megkapom, ha nem is azonnal. És ha nem akkor pedig csak azért nem, mert később egy sokkal jobbal kárpótol érte a sors. ( ezt már a tapasztalat mondatja velem. )
Rengeteg jelet is kapok, amit szintén nem könyű elmagyarázni. Például amikor valami nagyon foglalkoztat egyszercsak elédugrik egy idézet, vagy pont egy olyan zene megy a rádióban aminek sorai kapaszkodót nyújthatnak a helyzetedben. Vagy egy beszélgetés során valaki kimondja azt a bölcsességet ami neked válasz egy téged régóta foglalkoztaó kérdésre. Ismétlődő számsorokkal is üzenhetnek. Nekem a 21-es szám az ami mindig mellém szegődik ha valami nagy volumenű dolog készülődik az életemben. Egy ideje onnan is szoktam tudni, hogy jó úton járok, hogy ha bekapcsolom a telefont tuti 21 perce üzent valaki, 21-en lájkolták valamimet, 21-es hangerőn van a rádió, vagy pont a 21-es utcatáblánál nézek fel “véletlenül” az utcán.
Vagy vegyük például azt a kis apró de nekem csodás esetet, mint ami most történt velem. A bakancslistámon van egy olyan tétel is, hogy képet festeni. Annyira nem volt égető, ezért pár éve napolódott már. Pár napja a neten szörfölve egy Festő tanfolyan linkje jött velem szembe. Fess akár egy igazi művész, a kép amit festeni lehetett pont egy angyalt ábrázolt. Teljesen bezsongtam, hogy nekem ott a helyem, de pont aznap este találtam meg őket, amikor az angyal volt a téma. A jelentkezők minden nap más festmény közül választhatnak, amik egyébként különböző erősségűek, az angyal a könnyű kategóriába tartozott, tehát minden szempontból belefért az elkézelésembe. Márciusig kint vannak a foglalható időpontok, rengeteg témájú festményre be lehet jelentkezni de angyal már sajnos nem volt addig. Másnap reggel arra nyitom meg a gépet, hogy akciót hirdetnek, kivételesen a szabadon maradt helyekre jelentkezhetnek és két festmény közül választhatnak. Ugye mindenki kitalálja, hogy az egyik választható kép az angyal volt? Én pedig öt nap múlva már őrülten boldogan festegettem is. Ez lehet véletlen is, de véletlenek állítólag nincsenek, szóval miért ne hihetnék abban, hogy támogatva vagyok?
Annyit fűznék még hozzá, hogy nem csak az angyalokban jó hinni. Fontos, hogy higgy abban is, hogy érdemes vagy a jóra, hogy hidd megérdemled a jó dolgokat.
Ha valaki szintén festene szívvel ajánlom őket. Szuper kikapcsolódás, és még csak túl nagy kézügyesség sem szükséges. : http://yourart.hu/
Ha pedig te is sokszor látsz egy számot, lehet az angyalaid próbálnak tudatni veled valamit. Itt megnézheted mit: http://energiagyogyaszat.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=129740
Az augusztusi családi lapban találtok velem egy kis beszélgetést, ami az eddigi életemet öleli fel, A Playboytól az Elcaminóig címmel. Persze nem könnyű feladat két oldalba sűriteni közel negyven év történéseit, de Békési Erikának sikerült, akinek ezúton is köszönöm ismét az izgalmas kérdéseket, a tartalmas interjút, és a remek írást. Képzeljétek, miután apukám elolvasta rámcsörgött, és talán életelben először úgy igazán megdícsért, és azt mondta, hogy nem bírta sírás nélkül elolvasni, többször meg kellett állnia, mert bepárásodott a szeme, és, hogy mérhetetlenül büszke rám…Ha már csak emiatt kellett, hogy megjelenjen már megérte. Remélem nektek is tetszeni fog, fogadjátok szeretettel az internetre feltölthető verziót.
