Látjátok a finom sminket, a piros rúzst. 43 éves, de nem néz ki annyinak. Jó neki. Kritikusabbak látják a smink alatt a karikás szememet, a kezdődő szarkalábakat a bőrömöm a két pattanást, a szemöldököt amit már meg kellett volna szedni….
Valaki látja a révedő tekintetet és a szomorúságot is a félmosoly mögött.
„Ne ítélj meg, amíg nem jártad az én utamat, és nem jártál az én cipőmben.” Így szól a mondás.
És, hogy én mit látok? Látom, azt a Nőt, aki napok óta szinte csak teán és kávén él, az étel eszébe sem jut amikor mélyen van.
Látom, ahogy küzd az év végi fáradtsággal, és a társtalanság magányával.
Látom a válást egy nyolc éves házasságból, a nem igy terveztem, a kevés vagyok, nem vagyok elég jó vivódásokat.
Láttam őt múlt héten a kórházban az éves kontrollon, ahol azt mondták visszajött az endometriózis, hogy további vizsgálatokhoz töltik neki a papírt, és az arcát amikor az orvos kérdezi szült e már.
Nyolc évvel ez előtt sok mindent kioldott a betegség lelki okaiból, akkor-azt remélve örökre rácsukta az endometriózisra a kórház kapuját.
Láttam, hogy bár sírt kicsit amikor a végbéltükrözéshez váltotta ki a receptet, de annyira nem ijedt meg. Tudja, az ok a lelkében keresendő.
A gubancok a Női vonallal, az anyával, az anyaság gondolatával függenek össze. Látom a fájó anyai és nagymamai mintákat..
Látom a szavakat amik keringenek a fejében…Szolgalelkek, hűség, csalás, másodrendűség, bántalmazás, elhanyagolás, erőszak…..
Most megint kutat, a lelke legmélyebb bugyraiban él, ahol találkozik újra a félelmeivel, a csalódásaival, a hitrendszerével és a családi kötelékeivel.
Látom, ahogy a barátnőinek és más nőknek segít a saját démonjaival megküzdeni, és akkor is bátorítja őket amikor valójában ő sincs jól….
A képen látom azt a valakit is, aki most ostorozza magát. Mert részt vett egy szerelem projektben, sőt az egyik ötletgazdája volt, és arra sincs ereje, hogy az egy hete zajló azóta projekt azóta kikerült videóit megnézze….
A Nőkért Egyesülettel készített interjúk történeteit ismeri, a résztvevők egy részét ő kereste meg, már több mint egy hónapja élnek szimbiózisban a projekkel. A sminkeket is zömében ő készítette, ott volt, ismeri amit hallani fog. Nagyon is ismeri. Ezért is fél hallani…
A kampány témája a nők elleni erőszak mindennemű formája.
A 16 akciónap kezdeményezésre készült. 16 Nő, 16 élet története…
Mindegyik kőkemény.
A történetekben nevelőotthon, hajléktalanság, szóbeli erőszak, családon belüli erőszak, bántalmazás, abuzálás a kereső szavak…
Ő is mesélt az életéről, attól is fél…Kicsit el is szégyelli magát ha belegondol, az ő élete némelyik sorsot nézve mennyivel könnyebbnek hangzik…
Végülis nála ,,csak,, anorexia, gúnyolódás, zaklatás, tárgyiasítás, szóbeli bántalmazás, meg pár kerítés mellé megbújt vagy buszon ülő pedofil jutott gyerekkorban….Ráadásul ő kereste…Ő lett hosztesz, ő lett modell. Minek ment oda…
Ezeket a történeteket senki sem szereti hallgatni, főleg nem év végén az ünnepek táján…Feltekerjük a hangerőt, és mehet a Last Xmas, de sajnos nagyon sokaknak az ünnepek is csak rettegéssel, és megalázással telnek…
Mi, akik kiálltunk a nyilvánosság elé a magunk kis csomagjával, ki félve, ki magabiztosan, ki önmagát megugorva kamera előtt tettük ki a világba a saját szennyesünket, mi azért tettük ezt, mert hisszük, hogy a példánk erőt ad a sorstársaknak. Van kiút, van remény, itt vagyunk egymásnak.
Egy cipőben, ez a kampányunk Szlogenje…Mindannyiunkon van egy kitaposott cipő, ami végigvisz minket a lelki utunkon. Ha szembe néztünk vele, ha megértettük a fájdalmakat, el tudjuk engedni…
Látom azt a kis pöttyös magas sarkú cipőjét, amit a projekthez választott, meg a sportos verziót amit pont a pepcoban fillérekért talált.
Látom, hogy alig alszik, izgul a videó felvétele előtt és, hogy ezért aznap a vicces-magabiztos álarcát vette fel.
De látom mind e mögött a sokadalom mögött a hitet, az izgalmat, az örömöt, az összetartást, az empátiát, a felvállalás erejét, a megkönnyebbülést és a fájdalomból nyert önbecsülést és erőt is.
Az új cipő mindig szorít, és meg kell dolgozni érte…
De megéri…Mindig megéri…
Nem vagy egyedül. Mi itt vagyunk melletted az úton.
Régebben azt gondoltam, hogy az a legrosszabb dolog az életben, hogy végül egyedül maradunk. De nem. A legrosszabb dolog az életben az, hogy végül azokkal az emberek vagy, akikkel egyedül érzed magad.
I used to think the worst thing in life is to end up all alone. It’s not. The worst thing in life is to end up with people who make you feel all alone.
