Nem leszek dj, sem VV “sztár”, sőt összesküvő sem! Nem azért, mert nem lehetnék! Lehettem volna! ..Sőt! Megkockáztatom, ha nagyon akarnám teszem azt még énekes is! Az általános iskolát zeni tagoztatos osztályban végeztem, sok esetben ezt már elégnek is ítélik, hogy elinduljanak ezen a pályán. Láttunk ( sajnos hallottunk is) már ilyet! :)
Van egy a érett fejjel már-már érthetetlennek tűnő, de gyerekként sokat hallatott mondat: A ”nem akarok kicsi lenni, azt várom, hogy nagy lehessek és dolgozhassak!”
Az igazság az, hogy én is a várakozók közé tartoztam! Alig vártam, hogy befejezzem az iskolát, és belevághassak a “nagybetűs életbe”, úgyhogy az érettségi letétele után azonnal belevetettem magam a munkába, és ezzel párhuzamosan a felnőtt életbe is. Albérlet, munka, munka…
Persze ezt a gyermekkori érzést is sok minden befolyásolja ( habitus, családi körülmény). Vegyük az Én esetemet! Képzeljünk el egy 18 éves lányt, aki egy pár négyzetméteres szobán osztozkodik nálánál négy évvel fiatalabb, és tíz évvel éretlenebb öccsével. Egy lányt, aki már az iskola mellett is hoszteszkedett, hogy legyen zsebpénze, mert a szülők- bár erejükön felül dolgoztak- csak a legszükségesebbeket tudták megteremteni! Egy lányt, aki már gyerekkorban is visszautasította a nagyüszülőktől kapott születésnapi pénzt, mondván inkább költsék magunkra, mert nekik is hiányozna. Nem mondom, hogy éheztünk volna de mindennnapi anyagi gondokkal küzdött a család, és sok olyan dolgot tudnék felsorolni amit néhány társammal ellentétben nekem nélkülöznöm kellett. Ilyen volt például, ami nagyon megmaradt: a walkman, a lambada szoknya, és a biciklis nadrág. :D Ezek hiánya “mély nyomot” hagyott bennem, talán ide vezethető vissza a mostani ruhamániám is?! :)
Ezeket egyébként nem panaszként mondom! Tényleg! Mindezek ellenére, sőt talán ezeknek is köszönhetem, hogy normális értékrenddel rendelkezem!
Pár éve, már saját lábon állva, korban és életszemléletben is kicsit megérve újra felmerült bennem a tanulás lehetősége. Akkor ez kimerült egy tíz hónapos felsőfokú irodavezetői tanfolyam elvégzésében, a főiskola továbbra is csak egy hosszútávű cél maradt. Hol idő, hol pénzhiány miatt. Továbbra is nyitott szemmel jártam, és gondolkoztam azon, mivel is foglalkoznék a jövőben! Most újra terítéken a tanulás. Kezdetnek, most egy intenzív, haladó középfokú angol-tanfolyamra járok, de jó lenne itt nem megállni!
Bár az ország jelenlegi helyzete miatt az ember fejében sok minden megfordul.. Igen, az is, hogy érdemes-e egyáltalán itt bármit is elkezdeni! Nem tudhatom még mit hoz a jövő, de gondolkozni lehet. Sőt..Kell is!
Nem szeretnék még egy iskolát úgymond feleslegesen elvégezni, éppen elég volt a ruhaipari technikum, ahova a szüleim ajánlásával kerültem. Tizennégy évesen még nagyon éretlen voltam, nem is fogtam fel, hogy a jövőmről kellene döntenem. Természetesen az sem volt kidobott idő. A tanulás mindig jó, és onnan is van rengeteg dolog amit fel tudtam már hasznosítani az életben, de most tényleg valami olyanba szeretném vágni a fejszémet, ami igazán ÉN vagyok!
Még most sem tudom biztosan, és hogy csak szemléltessem mennyire sokrétű az érdeklődésem felsorolok párat azok közül amik egy ideje foglalkoztatnak! :)
Rádió. Műsorszerkesztés, esetleg vezetés. Jó lenne, ha bele lehetne vinni olyan témákat is, ami javít az emberek életfelfogásán, szemléletén, és értékrendjén.
Maradva a verbális kommunikációnál. Az írás például! Nem a bulvárban! Mondjuk ahhoz még érnem kell. Ez nem jelenti azt, hogy pár év múlva, megfelelő kutatómunka után nem vághatom a fejszémet akár egy könyv írásába, de most ez az ötlet még a parkolópályán kering az éterben.
A humor! Erről már írtam többször is. Lételemem a humor, imádom a humoristákat, és szívesen dolgoznék velük, akár a háttérben is. Egyszer szívesen kiállnék stendup-osként is, mondjuk a férfi- női kapcsolatok témában! :) Ehhez viszonylagosan nyugodt életkörümények kellenek, és érzem ha egyszer úgy is alakulna, ennek az álomnak még szintén nem most van itt az ideje az életemben.
Ami szintén régóta érdekel, az a lélekelemzés, a pszihológia. Meg lehetne közelíteni ezoterikus, szociális, és persze egyébb oldalról is. Pár hete villant be ezzel kapcsolatosan, hogy akár össze lehetne kötni, egy gyerekkori álmommal is! Volt egy korszakom, amikor rengeteg detektív regényt olvastam. Sherlock Holmes volt a példaképem, és természtetesen nyomozó akartam lenni. Az agyam elég csavaros hozzá, és most is az egyik kedvenc adóm az Investigation Discovery, ahol különböző bűnügyeket göngyölítenek fel! Ezt összekötve a pszihológiával, elég érdekes dolgok sülhetnének ki. Igaz magyarország nem egy “miami vice”, szerencsére (vagy remélhetőleg) nem nagy számban fordulnak elő sorozatgyilkosok, de itt is vannak olyan családon belüli, és egyéb erőszakok, ahol a kihallgatásnál egy empatikus nő talán többet el tud érni mint egy férfi. Az én kissé túlfeljett emocionalitással megáldott természetem miatt persze jól meg kellene gondolnom, melyik területén tevékenykednék! Barátaim, akikkel ebbéli gondolataimat megosztottam, azt mondták párterapeutának is el tudnának képzelni! Vicceltem is, hogy mennyire lennék én hiteles, mivel a referenciáim jelenleg ”igen jók”. Laza négy éves egyedülálló periódusokat tudok felmutatni!:)
Summa summarum. Vágyak mindig kellenek, azok nélkül céltalannak is tűnhet az élet, tanulni pedig sosem késő!
Egy-két témába vágó, hozzám közel álló idézettel búcsúznék mára:
“Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.” (Cicero)
Az élet nem állhat abból, hogy előre kitűzött célokat valósítunk meg, ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni, hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni.
Jorge Bucay
Ha akarsz valamit, egy dolgot mindig tarts észben: senki sem érheti el kiszemelt célját, ha nem látja azt.
Paulo Coelho
Ha a céljainkhoz vezető út során el akarunk jutni A-ból Z-be, azt a legbiztosabban úgy tehetjük meg, ha először B-be, majd C-be, aztán D-be jutunk el és így járjuk végig az utat. Ha akárcsak egyetlen lépést is kihagyunk, az általában kudarchoz vezet, még ha az adott pillanatban úgy is tűnik, hogy időt nyerünk ezáltal.
Dan Millman